Tippek arra, hogyan felejtsek el valakit?

Én azt tenném a helyedben, hogy szépen leásnék magamba és megpróbálnám megkeresni azokra a válaszokat, hogy:

- miért akarnál megmenteni egy elbszott életű embert

- mitől kötődtél ilyen hamar ennyire erősen valakihez (nem, nem az az oka hogy elvarázsolt a "különlegességével")

- miért nem tudsz továbblépni egy egyszerű ismerkedési fázison, aminek a jelentősége 0

- miért nem tudtál te nemet mondani helyette, amikor látszott hogy gáz a lány

Rossz persze az elutasítás, főleg ha hirtelen jön, de nemhogy nem jártatok, alig ismerted. Tudni esetleg a kedvenc könyvét és hogy miket szeret zabálni az nem megismerés, csak a felszíne a személyiségének. Mielőtt jönne az, hogy de elsírta mikkel szenved, az ugyanaz.

Szerintem csak annyi történt, hogy kaptál tőle egy kis figyelmet, ami nyilván jól esett, úgy tűnt lesz belőle valami komolyabb, aztán hirtelen eltűnt. Lehet az az érzés van benned hogy te hibáztál, azon agyalsz mit lehetett volna jobban csinálni, hogyan nem kellett volna elüldözni (talán benned van, hogy az akaratosságod, vagy a segítségre való vágyad lökte el) és lehet magadat hibáztatod.

Csak tippek, ilyesmi irányokba is el tudsz menni.

"minden probléma ellenére is nagyon boldog voltam"

Mert bemagyaráztad magadnak hogy na ez lesz a boldogság, most felhőtlenül kell örülnöd, mert végre találtál valakit. Mert olyan dolgokat mondott amikre vágytál, amiket szerettél volna már.

Igaz hogy tele van gonddal, ő maga mondja hogy ártana az életednek, de nem baj, akkor is ő a tökéletes. Ja persze, a mesékben.

"de ennél rosszabb valószínűleg nem lett volna"

Csak azért hiszed ezt, mert fiatal vagy és tapasztalatlan, amire gondolom egy erős önbizalomhiány is telepszik. Tudnánk neked itt mesélni szép sztorikat, amik egyáltalán nem ritkák; pl. hogy a lelki sérültek, mentális betegek hogyan tesznek tönkre, hogyan nyomorítanak meg egy életre másokat, akár olyan sérüléseket okozva, hogy ők is azzá válnak. És akkor eddig egyetlen szó sem esett a fizikai erőszakról.

Általában meg kell tapasztalnod neked is olyan helyzeteket, hogy egyszer felismerd a problémás jeleket és tegyél is ellenük. Hisz valami miatt benned van, adott problémákkal rendelkezel, valami elő kell hozza őket és tovább kell gördítsen a fejlődésben.

Valószínűleg azt, hogy ez a lány ártson neked, neki köszönhetően megúsztad, de előbb-utóbb bele fogsz futni egy hasonlóba, mert még ezen a szinten vagy sok naivítással.

Amiket eddig csináltál, teljesen jók, de ne menekülésként éld meg őket. Ne azért gitározz meg járkálj a barátaiddal, mert akkor reméled nem gondolsz rá. Azért tedd, mert ezekben a helyzetekben érzed jól magad - na ezekről kéne elhinni, hogy boldog lehetsz tőle. Boldog lehetsz magadban, egyedül is, attól mert nem vagy párkapcsolatban. Megkéne tanulni egyedül is jól érezni, lekötni magad és élvezni az életet.

Nekem két dolog szokott segíteni szakításnál: mikor rá gondolok, akkor úgy veszem hogy meghalt, nem találkozunk és beszélünk soha többé. Ehhez tartom magam, nem érdekel mi van vele. Minden lehetőséget elzárok hogy megkereshessen -> ez amúgy a nulladik lépés, ha figyelgeted mikor írhat, mikor van fent és miket csinál, akkor soha nem fogsz továbblépni.

A másik, hogyha jön valamilyen emlék, átkötöm valami másra és azon agyalok. Pl. ha beszéltük hogy megnézünk majd együtt egy filmet, akkor megnézem magam, mert érdekel és egyedül is megtudom. Aztán beszélek róla ismerősökkel, barátokkal, fórumokon, kommentekben, mert érdekel és fun. Talán ehhez kapcsolódik, hogy úgymond fel lehet cserélni az emlékeket frissekkel - pl. ha voltatok valamilyen helyszínen, akkor elmész oda a barátaiddal. Az elején rossz lesz, de aztán minél többször történik, annál jobb és könnyebb.

Ezen kívül ismerkedj nyugodtan, barátkozz, haverkodj. Próbálkozz új emberekkel kialakítani lazább kapcsolatokat, tedd bele magad új szituációkba, finoman feszegesd a határaidat. Pl. ha eddig nem mertél programokra elmenni egyedül, akkor hajrá, próbáld ki. Beszélgethetsz ott is másokkal, ismerkedhetsz, jól érezheted maga. Lásd hogy nincs veled semmi gond, nem vagy lekoptatva, normálisak veled, bírnak. Érezd, hogy attól mert valaki elutasított, még sokak kedvelhetnek, és gyakorold annak az elfogadását, hogy az emberek nem kötelesek az életedben maradni.

Hidd el nekem, hogy túl leszel rajta. Ez 10000% biztos. Szerintem ne "erőlködj", hogy elfelejtsd, nyugodtan éld meg az érzelmeidet, teljesen normális, hogy hiányzik. Legyél türelmes magaddal. Ha nagy hatással volt rád, érthető, hogy nem megy egyik napról a másikra.

De azért semmiképp ne hidd azt, hogy ez sokáig így fog maradni. Azt a lányt csak te láttad különlegesnek, te adtál jelentőséget neki, de ugyanígy ezt később meg is tudod szüntetni.

Én is épp most próbálok túllenni valakin (pár hónapos ismerkedés volt és már nem beszél velem. Ő se volt százas, csomó lelki probléma meg hülyeség volt nála. Nem is működött volna vele a kapcsolat.)

Nagyon szurkolok neked is, hogy sikerüljön!

Én is a felejtésen vagyok most, és rá kellett jönnöm, hogy a tipikus új szokások kialakítása, új külső, stb. nem igazán válnak be.

Lehetséges, hogy többet képzeltél a lányba mint amilyen ő valójában, túlságosan elköteleződtél felé ezidő alatt és nem érzed nélküle egésznek magad. Csak találgatok, mert nem tudom hogy zajlik ez benned, de nekem például sokat segít az, hogy próbálok megbarátkozni a saját társaságommal, önfeledten boldognak lenni egyedül is.

Ha esetleg szeretnél beszélni róla írj nyugodtan :) 21/L