Erezted mar ugy egy kapcsolatban, hogy nem szereted mar elegge a masikat, de a szakitashoz meg tulsagosan szereted?

Hasonló cipőben járok én is, bár nem a szeretettel van elsődlegesen gondom, hanem azzal, hogy nem illünk össze párkapcsolatilag. Az elején még át tudtuk hidalni ezt, de mint ha párom teljesen belekényelmesedett volna a kapcsolat biztonságába. Ha vita is van, akkor mindig a szakításra hegyezi ki, sztem így érzi magát nyeregben, h ezzel fenyegetőzhet- de amikor mondom, hogy nyitva van az ajtó, akkor meg visszakozik. A szakításhoz igen, túlságosan szeretem, de racionálisan nézve meg el kéne egymást engedjük. Én már amúgyis belefáradtam abba, hogy erőlködjek, és Ő szerinte meg én okozom a konfliktusokat köztünk, szval vhogy mindig kivágja magát abból, hogy neki bármin is kéne változtatnia. Az is a probléma, amiatt nem tudok lépni, hogy elérte h anyagilag függjek tőle, és ezt túl későn realizáltam. Szval ott vagyok, ahol a part szakad. Most őszintén rábíztam magam a szerencsére, páromat behívták interjúra az ország másik felébe, és reménykedem benne, hogy összejön neki az állás. Így igazából egy win-win szituáció lenne, mert tudja h nem vágyok távkapcsolatra, meg Ő aztán főképp nem bírná ki. Szval ha minden jól alakul, ki sem kell ejtenem a számon, h „beszélnünk kell”. Tudom, qva gáz és gyerekes, de már pszichésen belefáradtam abba, hogy mindig nekem kell erősnek lenni és kezdeményezni. Szurkoljatok 😅