Miért érdemlek bántást, pofonnal fenyegetőzést? Miért én vagyok a rosszabbik fél ebben az egészben?

Volt egy kolléga a munkahelyen, aki régóta tetszett, de magasabb pozícióban van és nagyon jó pasi is, ráadásul felesége is volt, szóval nem gondoltam, hogy kellenék neki. Elkezdett alakulni a kapcsolatom valaki mással, ők pedig a feleségével beadták a válást. Ezzel párhuzamosan elkezdett nekem udvarolgatni. Mivel én nem akartam tisztességtelen lenni, azonnal lezártam azt az alakuló, friss kapcsolatot, ami volt nekem és elkezdtem vele randizni. Azt mondta, hogy már régóta szinte őrülten oda van értem, csak titkolta.

Amikor a 6. randi környékén már szexre került volna a sor, már előjáték közben tisztázta, hogy csak akkor menjünk tovább, ha nem gond nekem, hogy ez csak ennyi, soha nem lesz összeköltözés, házasság, meg ilyenek. Én rögtön pipa lettem, megmondtam, hogy baromi nagyot csalódtam, és soha többé ne keressen.

Hát mégis keresett, írogatott, először olyanokat, hogy csak megijedt a mély érzelmektől és nem gondolta komolyan, amit mondott, utána meg azt, hogy csak tesztelt, hogy mit szólok, mennyire vagyok öntelt és hisztis. Nem írtam vissza egy mukkot sem ezekre, és (gondolom) ezért hangnemet váltott. Írogatta, hogy mit játszom az eszem, egy senki vagyok hozzá képest, ő mennyivel felettem áll, és mekkora moslék kis ribi vagyok, és tuti a pénzére és a státuszára akartam menni, mert magamnak sose tudnám összehozni, mert tehetségtelen és buta vagyok. És ha el merem mondani a kollégáknak az agyszüleményemet az egészről, akkor ő meg el fogja mondani ezt, amit leírt, és neki fognak hinni, mert 7 éve van a cégnél, esélyem nincs. Ekkor letiltottam.

Ugyanezeket írogatta kamuprofilokról, majd bocsánatot kért. Azokat is tiltottam.

Végül munkaidőben írt emailt (!!!) a céges Outlook-on (!!!), hogy pszichiáter kellene a nárcisztikus tévképzeteimre, hogy egy ilyen ember, mint ő, tőlem komolyan akart volna, miután éppen elvált a tőlem sokkal szebb és sikeresebb feleségétől, és az összes hozzám hasonló csaj simán szétteszi neki bármikor, milyen gondolataim vannak nekem magamról, hogy valami romantikus filmet képzeltem az egészbe.

Végzetes hiba volt részéről ez, mert itt már eldurrant az agyam, végigmutogattam mindenkinek, akit csak ismerek + a HR-nek is szóltam.

Több hétnyi huzavona után kirúgták. Nem ez volt az egyetlen indok, hanem inkább az utolsó csepp a pohárban.

Azóta is írogat fb-on kamuprofilokról, és élőben megfenyegetett pofonnal, és megint sértegetett.

Pár férfi kolléga és a saját apám, testvérem is engem okol, szerintük jogosan feltételezte, hogy ostoba, pénzéhes, státuszra vágyó, egyszerű lány vagyok, mert azonnal eldobtam az alakuló kapcsolatom, és rohantam hozzá, meg hát az ilyen pasik tényleg bárkit megkaphatnak. Szerintük várható volt, hogy ha beletaposok az egójába, akkor eldurran az agya, szóval ilyen pasikkal csak akkor szabad kezdeni, ha eldöntöttem, hogy minimum szexet szeretnék. Azzal meg, hogy jó szocialista módon vamzerkedtem, teljesen megástam magam alatt a gödröt. Diplomatikusan azt mondták, hogy egyem meg, amit főztem.

Csak 2 férfi + az összes női kolléga, barátnők, és anyukám állnak az én pártomon.

Tényleg így gondolkodik a legtöbb férfi, és ennyire külön világ vagyunk, vagy csak én vagyok rossz közegben?