Ki mit gondol erről? Meddig lehet ezt bírni? Hányan vagyunk így?

"Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel.

Bennem nem változott, amit éreztem irántad,

Remélem hallottad az érted mondott imákat.

Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,

Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna.

Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,

Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel.

Kérlek, hozd vissza, már nem akarom elengedni,

De hogy merek én ilyet kérni, amikor a nevem senki.

Kérem, ha jön a vonat, legalább dudálna,

Kérem vissza, vagy csak engedj utána.

Mindegy mennyi idő, hogy megértsd

Nem számít, hozd vissza kérlek

Túl korán vetted el tőlem

Én itt várok rá, amíg élek

Nélküle nehéz az élet

Megtörtél hozd vissza kérlek

Túl korán vitted el tőlem

Én itt várok rá, amíg élek."

"Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,

Egyedül nem fog menni még szükségem van a támaszra.

Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?

Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak?

Miért kellett elmenned, miért hagytál magamra?

Miért nem érzem, hogy mellettem ma bárki is itt maradna?

Hová szalad mindenki? Mondd, ki határoz minderről?

Ki dönti el ki marad és ki távozik az életből?

Kinek van joga szétszakítani egy családot?

És kinek joga dönteni, ki bűnhődjön, ki a megáldott?"