Mennyire normális, hogy 3 év után is ennyire megvisel az, hogy gyereke született?

Kedves Kérdező!

Létezik olyan az életben, hogy döntünk valahogy... (most gyereket még nem!),aztán később meg - amikor szembesülünk a korábban még tagadott/elnyomott vágyunkkal - akkor meg már igen. Mert hogy változik az ember. Örökkön örökké változunk. És ez így normális.

Azonban... soha NE azt vizsgáld, elemezd és keseregj azon, hogy mit tettél, vagy NEM tettél meg a múltban.

Csak is a JELEN pillanatodra koncentrálj. Mindig csak arra, amiben éppen élsz. Ha így teszel, akkor fogod tapasztalni, hogy egyre jobb döntéseket hozol magadnak, társadnak... és mindig is csak a jelenben.

Met hogy a mindenkori JELENed határozza meg a jövődet.

Úgy hogy jól beszélt, aki azt írta: ENGEDD EL... a gondolatot, azt a vágyadat, ami már aktualitását vesztette.

Majd lesznek más, újabb elképzeléseid. Legyenek is. De, hogy ami elmúlt... hogy azon NE görcsölj... ahhoz EL KELL ENGEDNED. Amíg ragaszkodsz gondolataidhoz, kapaszkodsz a múltba, addig AZ sem fog elengedni.

A ragaszkodás az olyan, mint a ragasztó. Te ragadsz hozzá (egy ideához), aztán a ragasztó az (idea), ami NEM ENGED el téged, mert az is ragaszkodik hozzád.

Az ERŐ legyen Veled!