Kiléptem 4 év után a bántalmazó kapcsolatomból, üres vagyok. Aki hasonlón átment, beszélgetne velem?

Én írtam ki ezt a kérdést is, csak rossz kategóriába, illetve szeretném most jobban kifejteni:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyut..

19 és 20 évesek voltunk mikor összejöttünk. Fél évig jó volt minden, utána kezdődtek a bajok. Sokszor mentünk közös barátokkal kocsmázni, fesztiválozni és mikor ivott, mintha teljesen más személyisége lett volna. Paranoiái voltak, megvádolt teljesen nonszensz dolgokkal (elloptam tőle dolgokat stb), mindenki előtt teli torokból üvöltözött velem. Néha abbahagyta 1-2 hónapra a piát, de sosem véglegesen.

Hittem benne, hogy tud változni. Végül szétmentünk, külön voltunk pár hónapot. Utána megkeresett, hogy megváltozik, fűt fát beígért, adtam egy második esélyt. Össze is költöztünk. Megint egy ideig jó volt minden, de kezdődtek az agresszív kiborulásai, lefejelte az ajtót itthon, hajnalban fejvesztve menekültem tőle a barátnőmhöz, mert hazajött bepiálva a céges csapatépítőről és úgy ordibált velem, hogy azthittem megfog verni... képtelen voltam kisétálni az ajtón végleg. Mindig visszajöttem. Pedig úgy igazán ő sosem könyörgött, sosem küzdött. Csak féltem kilépni végleg az egészből.

Csütörtökön szakítottam vele, mert ismét vállalhatatlanul részeg volt és nem tudtam tovább magamban tartani, hogy évek óta szorongok miatta és elhagyom. Ki is költözött aznap, én még itt vagyok a közös albiban, március elején tudok elmenni másikba.

Valahol azt érzem, hogy egy óriási szikla esett le a szívemről és "felszabadultam", de valahol meg amikor este ülök az üres, csöndes lakásban, szorít a mellkasom és fáj a levegővétel is. Nem tudok enni, aludni, dolgozni, semmit csinálni. 2-3 óra alvásokkal létezek napok óta és jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy ebből valaha felépülök. A költözés után természetesen megyek szakemberhez is.

Előttem az élet, 23 éves vagyok, de rettegek a jövőtől. Úgy érzem, hogy soha nem fog az élet összesodorni senkivel, aki ennél jobban bánna velem. Ezt is hagytam, magamtól voltam lábtörlő, akkor a jövőben mégis miért fektetne bárki energiát abba, hogy szeressen és tiszteljen?

Úgy szeretnék beszélgetni valakivel, aki hasonlón átment és kijutott belőle, mert megesznek a saját gondolataim...

23L