Hogyan tudnám magam túltenni azon, hogy összefogom törni a barátnőm szívét ha szakítok vele?

Fél éve vagyunk együtt. Az egész úgy indult, hogy nem lesz semmi komoly belőle, de aztán jóléreztem magam mellette, sok közös programunk volt, így hát úgy voltam vele, hogy adok ennek a dolognak egy esélyt. És én nagyon megszerettem, mert egy nagyon jó ember, csupa szív, és kedves. De nem lettem belé szerelmes, és bár nagyon szeretem mint embert, nem is leszek belé szerelmes valószínűleg. Elég sok mindenben különbözünk, amit ő nem érzékel, viszont engem zavar, nagyon. Másképp tervezzük a jövőt, mások az igényeink, és tejesen más a napi ritmusunk is, amiből sok feszültség van. (pl. én egyetemen tanulok, ő viszont dolgozik, és utál mindent ami sulival kapcsolatos.)

Másfél hónapja kezdtem el gondolkozni, hogy nekem ez a kapcsolat nem megfelelő, nem érzem magam teljesen boldognak, és nem vagyok szerelmes. Viszont nemtudtam egyszer se meglépni a lépést. Ő annyira boldog, mindent megtesz értem, csak hogy boldog legyek, a családja is családtagként kezel, és annyira jó érzés, hogy már csak a jelenlétem is boldoggá teszi. És összeszorul a gyomrom ha belegondolok, hogy ő ennyi mindent megad nekem, és nem tudom viszonozni a szerelmét. Ha meg ezek után szakítanék vele... Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy fájdalmat okoztam és összetörtem a szívét annak, aki bármit megadna értem.