Ha nem megy a kommunikáció, kár erőltetni a kapcsolatot?

Engem már az ismerkedésnél zavar, ha nincs meg a hullámhossz. Nem szívesen folytatom már az ismerkedést sem, ha sok a kínos csend. Egy ideig próbálkozom, de ilyenkor mindig az az érzésem, hogy nagyon különbözünk, vagy más az intellektusunk, és ebből az lenne, hogy nem fogjuk megérteni igazán egymást.

Persze nem késő összecsiszolódni. Végülis vannak közös emlékeitek is.

Nekem ez is egy ok volt ahhoz hogy elhagyjam.

A kapcsolatunk elején beszedes érdeklodo volt minden stimmelt.

A kapcsooatbanviszont már kezdve azzal hogy nem osztotta meg az erzeseit sem, allandoan kizqrolag csak en kezdemenyeztem temakat amikrol beszelgettunk, ő soha semmit.

Ha kerdeztem is hogy ő beszeljen vegre 1-2 szavas mondatokkal lerázott(nincs semmi, takaritok)

Nem egyszer mondta azt ia hogy maradjak csendben.

A vicceimet soha nem reagalta le nem fűzte tovabb csak rohogott egyet. Valojaban olyan nem is volt hogy egyutt nevessunk valamin.

Egy ido mulva gyomorgorcsom volt attol hogy vagy duguljak el, vagy joforman en szórakoztatom őt.

És ha nem csinalok semmit akkor k.ssban fekszunk egymas mellett.

Miota olyan párom van aki (normalis), tovabb fűzi a mondandóm, azaz oda-vissza beszelgetes van, egyutt nevetes, es rengeteget kezdemenyez témát, jottem igazán rá arra, hogy szerintem eddig mentalisan beteg emberrel voltam elotte.

Olyan szinten sérultem az elozo kapcsolatomban, hogy alvás elotti csendben még mai nap is rámtör az a gyomorgörcs amit az ex mellett ereztem folyamat plane mikor hattal fordulva elalszik de még annyit se mond hogy joejt vagy egy puszi, SEMMI.

ez egy ok volt a nagyon sokbol, hogy elhagyjam de olyan szinten, hogy ki se békulök vele SOHA az életben(most kapar es fűt fát ígér és ki van keszupve a szakitástol totálisan).

Utolag látom tisztán hogy abszolut mergezo bántalmazo kapcsolatban éltem.

Mivel a kommunikacio a tema igy csak arrol irtam most es nem ragozom a többit mennyi mindennel bántalmazott még a "némaságon" kívül.

Ja es szakitasnal annyit keresett, annyit írt nekem, annyit hívott, annyiszor jott velem beszélni, mint egész járásunk alatt összesen nem volt annyi.

Míg vele jartam, képes volt olyanokra is, ha csak rajta mult, hogy reggel este rámdob egy joreggelt joejt uzenetet(puszi nelkul) es ennyi. Allandoan csak reflektalt csak, max azokra a temakra, amiket en nyitottam de ő nem kommunikalt felém.

Aztán még fenyegetett a végén, ha nem akarok vele talalkozni nem ir tobbet. Röhögve mondtam neki, hogy ehhez már rég hozzászoktatott hogy hogy sík üres a képernyőm.

Most szenved vergodik hogy elhagytam.

En meg attol, hogy még mindig gyomorgörccsel alszom el tőle mint korábban mellette. Még mindig nem gyógyultam meg a bántalmazásaibol.