Miért nem tudok sírni szakítás után?

Sziasztok!

Igaz, öt év után én szakítottam, mert már nem vezetett sehová a kapcsolatunk, és nem is szerettem már úgy, hogy a jövőt el tudtam volna képzelni vele. Nem akartam húzni az idejét.

Ettől függetlenül rettenetesen fáj az egész, és nagyon hiányzik a - már - exbarátnőm. Jelenleg legszívesebben felhívnám, és térden állva könyörögnék neki, hogy folytassuk. De nem. Nem véletlenül szántam rá magam, hogy véget vessek az egésznek.

Ő is érezte, hogy nincs minden rendben, de részéről még bőven javítható lett volna a kapcsolatunk. Teljesen összetört, zokogott, én pedig azon kívül, hogy mélységesen fájt, egy könnycseppet sem tudtam hullajtani mellette. Ahogy most sem.

Úgy érzem pedig, hogy jól esne, talán segítene kicsit. Fáj, mégsem megy. Miért van ez? Valami elmebeteg pszichopata vagyok? Ti hogy vagytok ezzel?

Köszi!