Mit tanacsolnatok?

Mindig is tulgondolos tipus voltam, de a mostani allapotom elviselhetetlen.

Egy eve tetszett mar az illeto, de parkapcsolatban volt - ettol fuggetlenul beszelgettunk, semmi komoly. Erezni lehetett koztunk a kemiat, de ennyi. Most nyaron viszont szakitottak es randira hivott. Nagyon jol ment…volna, ha nem veszem eszre, hogy az exevel bajcseveg online randi kozben. Megsertodtem es szamonkertem, nem tudott racionalis magyarazatot adni. Bocsanatot kert, en adtam neki egy utolso eselyt - ezutan minden rendben ment. A kovetkezo hetvegen viszont nekem kozbejott valami, o pedig elvitte vacsorazni az exholgyet. Nekem pedig azt adta be, hogy munkaugyben kellett utazgatnia egyedul (!) es baromi faradt. En termeszetesen tudtam az igazat, de probaltam turelmes lenni. Utana pedig ket hetvegen at is szinte 10 percre volt tolem egy munkahelyi dolga miatt - mindketszer kihuzta magat a talalkozas alol. En erre egy rosszabb pillanatomban ramondtam, hogy ne huzzuk egymas idejet, ennek igy semmi ertelme sincs. O erre megsertodott, a fejemhez vagta hogy nincs turelme a hisztijeimet hallgatni tovabb es hogy tenyleg vessunk ennek veget.

Par hettel ra irtam neki egy par sort hideg fejjel, hisz nem akartam ilyen dramai lezarast. Rengeteg kozos ismerosunk van, nem szerettem volna ha ebbol nagy hir, pletyka kerekedik. Visszairt, de a kovetkezo uzenetemet mar ignoralta. A hetek alatt ujra osszejott a lannyal hivatalosan is es oriasi a boldogsag. Elolem viszont folyamatosan elrejti, ha kozos kepet posztolnak.

Ez megy nyar vege ota es egyszeruen nem birok tullepni. Olyan erzes, mintha valami csobe szorultam volna es egyszeruen nem birom elterelni a figyelmem. Tanulok, sportolok, de orak mulva ujra ezen kattogok. Magamat tartom hibasnak, pedig igazabol nem tettem semmit. Elaludni sem birok, es kb. minden reggel ez a sztori az elso gondolatom. Eletemben nem voltam ilyen rosszul senki miatt sem, de ez az allando hullamvasut vele annyira uresse tett.