Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek az alábbi helyzetről? Megéri ezen még dolgozni, energiát tenni bele?
A párommal/exemmel 9 éve ismerjük egymást, 8 évig voltunk kapcsolatban, aminek persze az utolsó éveiben együtt is éltünk.
Nagyon sok mindent megéltünk együtt, jót is, de nehézségeket is.
Neki sajnos az utóbbi években nincsen szerencséje az élet egyéb területein (munka, anyagiak, család, stb), ami sajnos rányomta a kapcsolatunkra is a bélyeget. Nem szeretném ezeket most hosszasan kifejteni. A vége az lett, hogy elváltak útjaink, majdnem egy évig külön voltunk, de érezhetően lezáratlan volt ez a történet ketőnk között és nem igazán tudtunk elszakadni a másiktól. Próbáltuk felnőtt módjára kezelni a dolgokat és nem zargatni, keresni a másikat, de hol az egyikőnk, hol a másik csak-csak megkereste a másikat. Ilyenkor persze nem maradt annyiban a beszélgetés a ,,mizu"-nál.
Így hónapok után találkoztunk is, rengeteget beszélgetünk őszintén egymással a múltról is, meg a jelenről is.
Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy alapvetően egy jól működő páros voltunk, passzoltunk. Egyezett és egyezik a jövőről alkotott képünk, közös az érdeklődési körünk, az igényeink egy kapcsolatban mind kommunikáció, mind testiség szintjén.
Egyelőre nem alkotunk ismét egy párt, abban maradtunk, hogy majd alakul.
Tudom, hogy sokan ellenzik az újrakezdést, de mégis érdekelne, hogy esetleg van-e olyan, akinek működött és tényleg a javukra vált a külön töltött idő?
Persze, ennyi év után nem mondhatom, hogy lángoló szerelmet érzünk egymás iránt, mert nem. De fontosak vagyunk egymásnak, tényleg egy jó "szövetség" van közöttünk, jól érezzük magunkat egymás társaságában, sok a közös program és a szex is nagyon jó.
Illetve, mióta találkozgatunk, megvannak azok a bizonyos intimebb pillanatok is, hogy csak úgy megöleljük a másikat, adunk egy puszit neki, stb-stb.
Szerintetek menthető még ez a dolog, érdemes ezen dolgozni? Számomra nem hiányzik a kezdetleges izgalom érzése, nekem megfelel ez a biztonságot nyújtó, nyugodtabb kapcsolat.
Természetesen beszéltünk erről is, és ő is ezt vallja, de azért egy kis bizonytalanságot érzek, mert mégiscsak eljutottunk a szakításhoz kb 1 éve.
Vagyis gyakorlatilag félretoltad 1 évre, majd most rájöttél, hogy nem találsz jobbat, így visszacsinálnád?
Hát ha kellőképp balek az illető, visszafogad.
Ha némi önérzet szorult belé, keresett mást.
1x él az ember, ami nem avval kéne hogy teljen, hogy szórakoznak vele x ideig.
,,Vagyis gyakorlatilag félretoltad 1 évre"
Az mondjuk nem jutott eszedbe, hogy ő ,,tolt félre", már ha így fogalmazunk? Én a végsőkig támogattam és támogatni akartam, de van az a szint, amikor én ehhez kevés vagyok. Sőt, netán a másiknak már teher lehet, hiszen ezeket a problémáit én nem tudom megoldani helyette.
A családjával sosem volt fényes a kapcsolata, a karrierjében elindult a lejtőn lefelé, munkahelyről-munkahelyre vándorlás, munkanélküli hetek ciklikusan. Csúnyán szólva sem pénze, sem pozitív energiája nem volt már akkor, mert nem egy 1-2 hónapos periódusról volt szó..
Ha akkora szövetség lett volna akkor szét sem mentek.
Ne képzeljetek bele olyat ebbe ami NINCS benne.
Illuziókhoz akartok csak ragaszkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!