Mit tegyek, ha szakítás után hónapokkal ér el a szakítás utáni depresszió, miután újra láttam az exemet? F

Idén ért véget a kapcsolatom. A szakítás iszonyatosan megviselt VOLNA, de nem hagytam magam depresszióba süllyedni. Azonnal belevettem magam az életbe: munkába, hobbiba, sportba, MINDENBE, csak ne legyen időm gyászolni a kapcsolatomat. Igyekeztem nem gondolni, nem hogy az exemre, de a nőkre, nőzésre sem. És ez működött is, hónapokon át, egészen a mai napig.

Ma ugyanis találkoztam az exemmel, tök véletlenül futottunk össze, és hirtelen minden fal, minden gát, amit emeltem lelkiekben, átszakadt. Most érzem a depressziót, és nagyon rossz. Pár órája kezdődött.

Nagyon szerettem őt, egy gyönyörű nő, aki feldobta minden egyes napom, mert mindig vidám volt, mindig megnevettetett, intelligens volt, támogatott, és miatta, mellette indult be az életem.

Nem akarok hamis képet festeni, megvolt a kapcsolatunknak a rossz oldala is, meg neki is. Erre muszáj emlékeztetnem magam ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni.

De a családom, barátaim, mindenki kedvelte őt, mindenki szerint szerencsém volt vele. Mindig mondták, becsüljem meg, hogy normális nőm van, aki ráadásul sikeres, okos, mindenhez pozitív hozzáállású, és a tetejébe még szép is. Hogy tudnék mindemellett a rossz dolgokra gondolni?

A szakítóok az volt, hogy már nem érzi azt, amit az elején, amit érezni kellene. És hajthatatlan volt, pedig kész lettem volna változtatni, de nem hatotta meg. Csak lelépett az életemből. Mérges vagyok rá emiatt, de tiszteletben tartom a döntését.

Gyorsan leírom a rosszat is: késős volt; mindent, de mindent az utolsó pillanatra hagyott; nem nyitott ajtót, ha csengettek; nem vette fel a telefont, ha nem közvetlen ismerőse hívta; és ahogy a legjobb oldalamat, úgy a legrosszabbat is kihozta belőlem.