Padlón vagyok, mert életem egyik legnehezebb döntését készülök meghozni?

A párom egy ideje nem törődik velem, az érzéseim nem érdeklik, csak magával van elfoglalva. Egyre kevesebb időt szán rám, de az idejét is a kedvéhez igazítja. Azaz kedve szerint törődik velem. Egyik nap ilyen, másik nap másmilyen. A megbeszélés sem változtatott semmit sem. Úgy érzem kihasználja hogy szeretem, és nem engem szeret, hanem azt hogy van aki szereti. A gondom az, hogy én boldogtalan vagyok, elkeseredett, és saját magam miatt fel kell adnom ezt a kapcsolatot, mert ez a hanyagolás, a kedve szerintiség, a folyamatos hozzá alkalmazkodás miatt már érzelmileg kezdem magam korlátozva érezni. Azaz hogy kedve szerint viszonozza-e vagy sem. Én eddig mindig úgy szakítottam, hogy már nem szerettem a másikat. Olyan még sosem volt mint most, hogy szeretem, de hatalmas bennem a hiány, és nagyon fáj az, hogy tőle nem kapom meg. Mert nem akarja megadni, csak néha dob pár csontot hogy magánál tartson, reménykedjek. Szakítottatok már úgy, hogy ti még szerettétek a másikat?