Elengedtem mert muszáj volt, hogy birkózzak meg az érzelmi hullámvölggyel?

Pár éves kapcsolat, a karrier a másik fél részéről közbeszólt.

Se időt, se annyi érzelmi energiát nem tudott már beleadni a kapcsolatba már egy ideje amit én érdemelnék és ezt egy rossz pillanatomban megelégeltem, ezért közöltem vele hogy elengedem, csinálja amit szeret. Már sokszor beszéltünk róla és igyekeztem mindig kompromisszum megoldásokat találni, ami működött is, csak ez az érzelmi kizsigereltség nekem is sok volt. Szóval nem ellenkezett, mert tudta hogy mindenben igazam van. Rá pár napra személyesen beszélgettünk, hogy kérdezte hogy de majd ugye beszélünk... (megbeszéltünk egy időt, hogy mikor...) tudjuk mindketten hogy szeretjük egymást és hosszútávon remekül meglennénk, de valahogy az időzítés... na mindegy. Végül ölelkezve búcsúztunk el.

Ha azt nézzük, közös döntés volt, de iszonyatosan fáj, néha már szinte azt hiszem megőrülök, mert annyira összeilletünk és nem bírom hogy nem beszélgetünk, hiányzik. Néha azt érzem, hogy hülye voltam és meggondolatlan a szakítás kapcsán, mert tudom hogy kibírtam volna, mert szeretem, de mindenki más kopogtatja a fejemet hogy csak én voltam benne a kapcsolatban. Vegyesek az érzéseim nagyon.

Szerintetek van jó döntés ez esetben, amikor el kell engedned, hogy élje az életét...? Jól döntöttem egyáltalán...? :(