Miért jó a rossz hír? Vagyis miért tudunk örülni mások szakításának, és miért érdekel minket jobban ha párok szétmennek,mint az hogy pl x összejött y-al?

Irigység. Sőt, akik örömöt színlelnek kifelé, azok is inkább a rossz dolgokért szurkolnak! Szerintem azért, mert sokan elvakultakká váltak, sokkal több kell nekik mint amilyük van. Amijük meg van, annak nem tudnak örülni. Azt hiszik hogy nekik sokkal több pénz, sokkal jobb nő/férfi járna, éhezik az elismeréseket, éhezik az örömöt. Pontosan ez az a lepra, ami beborította a világot, az internetnek köszönhetően meg 1.000.000X fertőzőbb lett.

Tipikus: gratulálok, szép pár vagytok... fejben: rohadnál meg, neked miért jutott ilyen jó nő/férfi. Na sebaj, úgyis szakítanak. Annyira tipikus ez is. Ezek ott derülnek ki, amikor elkezdenek pletykálkodni.

A versengés miatt, ami biológiailag kódolt bennünk. Az egyén szemszögéből pedig lényegtelen, hogy azért lett ő jobb, mert a másiknak rosszabb lett vagy azért, mert ő fejlődött és közben akár a másik is fejlődött, csak kevésbé.

Sőt, az utóbbi több erőfeszítést kíván.

Régen egy uralkodó sokkal rosszabb életszínvonalon élt, mint ma egy hajléktalan, ezzel előszeretettel szoktak példálózni közgazdászok is például. De mégis inkább középkori uralkodó lenne a legtöbb ember, mint csöves a Váci utcában már csak a hierarchia miatt is.

Vagy egy futóversenyen ha már nem tudsz gyorsabban futni, még mindig elgáncsolhatod azt, aki éppen megelőzni készül, így második helyett első leszel, ő meg utolsó. De ennek nyílt megnyilvánulása nagyon mély társadalmi elítélést eredményez, ezért tiszta haszon, ha magától botlik el, mert akkor magyarázhatod azzal is, hogy "Isten is így akarta" vagy "a vonzás törvénye", esetleg "nem gyakorolt eléggé, figyelmetlen volt, bezzeg te folyamatosan edzettél"

Csak annak jó a mértéktelen kárörvendés, akinek nagyon szomorú élete van. Ez ennyire egyszerű.

Én spec nagyon szomorú lennék, ha közeli ismerőseim szétmennének, annyira sok szép pár van, akik megérdemlik a boldogságot. Mikor megtudtam, hogy az első fiúm szétment a barátnőjével, nem igazán rázott meg, talán csak a lánynak örültem, hogy észbe kapott (nekem ecsetelte a volt fiúm, hogy megcsalta már a lányt), idegenek dolgairról meg hogy tudnék?

#4: Ki beszélt itt közeli ismerősökről? Igaz, hogy nekem is szomorú életem van, de én például hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudom örülni neki, ha mondjuk egy stricit megkésel egy rivális banda vagy mikor egy prostituáltat megfojtja valamelyik kuncsaftja.

És azt is tudom mi váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. A sricitől többre tartom magam, ezért igazságtalannak érzem, hogy neki nem csak hogy jut nő, de még a töredékét sem várja el tőle a nő, mint mondjuk egy jól családból való mérnök sráctól egy ducibb, slamposabb csaj.

A nőnél meg kárörvendés, mert ott is igazságtalannak érzem, hogy egy ilyen féregnek termeli a pénzt és tőlem sokkal öregebb, csúnyább, igénytelenebb kuncsaftok mennek át rajta, érnek hozzá, irántam meg mégsem tud szerelmet érezni, pedig én sokkal jobban bánnék vele, mint a strici.

Én maximum akkor örülök, ha utálom a párt, vagy csak az egyik tagját. Illetve ha egy szerettem megszakít egy bántalmazó kapcsolatot, annak is nagyon tudok örülni, hogy megjött az esze.

Egyébként örülni szoktam más boldogságának.