Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után hogy tértetek észhez újra?
Körülbelül egy hete kirakott a párom, 7 év után. Harmadik személy köpött a levesbe. Megcsalt, de legalább volt annyi benne, hogy még aznap leültetett, és elmondta. Természetesen, a szakítási szándékkal együtt. Voltak súrlódásaink, de úgy gondoltam, mindenhol vannak. Épp az esküvőnkre készültünk, és bumm.
Azóta nem látom semmiben a szépet, a céljaim teljesen feleslegesnek tűnnek. Nem mondom, hogy szuicid dolgokon töröm a fejem, de már azt sem bánnám, ha elkapnám a covid-ot.
Jelentkeztem egy nyelvtanfolyamra is, hátha eltereli majd a figyelmemet, de a jelentkezési lap kitöltése közben is lebénul a kezem a fájdalomtól.
Nektek mi segített ilyenkor? Mibe, kikbe kapaszkodtatok? Mi adott nektek erőt? Az egész világ zárva van, szép lassan bekattanok.
Köszönöm! 30/N
10-es Jesszuskám!! El sem tudom képzelni - még így sem -, hogy mit élhetsz át! Ilyen mocskos módon véget vetni egy kapcsolatnak, aztán pszichopata módjára a nyakadra járni - ezzel minden alkalommal feltépni a sebeket! Hihetetlen. Neked aztán van lelki erőd, én biztos eret vágnék. Engem hozzád képest, ugyan nem kíméletesen, de korrektül dobtak ki.
Uh, és neked ráadásul lassan fél év eltelt azóta. Baromi nehéz helyzet. Köszönöm, hogy megtiszteltél ezzel! Neked kívánok nagyon nagyon sok erőt!!
Baaaaszki. 17 év + gyerekek??
Én meg azt hittem, nálam rosszabbul úgysem járt senki. Atya világ. Köszönöm az együttérzésed, de nem biztos, hogy tudom viszonozni. Szörnyű lehet!
Ha szabad kérdeznem, mivel indokolta a lelépést? Megindokolta valamivel?
Ezt egyébként mindenkitől (is) kérdezem.
Én pl. szar voltam az ágyban, és túl sokat cseszegettem.
Ezekről robbanás-szerűen értesültél, vagy volt szó előtte is? Amúgy le a kalappal, kivételesen erős jellem vagy! Igazán megérdemled a boldogságot.
Én speciel sejtettem volna, mert voltak erre utaló jelek. Mármint azt, hogy elege van belőlem, de nem gondoltam, hogy ilyen drámaian.
10-es vagyok.
Az indokok? Oh, hát kezdjük ott, hogy szerinte már együtt sem voltunk, mert nem volt kimondva! (tavaly már volt egy külön töltött időszakunk.. Majd visszaköltözött, de szerinte nem voltunk együtt)
Ezen kívül olyan indokokat kaptam:
- állandóan hisztiztél (igen, sokat sírtam és bizalmatlan voltam már, mert sz.rrá szívatott a külön töltött időben ezt megelőzően lelkileg. Így próbáltam volna újra bízni, megnyugodni, de ő nemigazán volt partner ebben, csak ígérgetett, meg a munkahelyi stresszre fogott mindent)
- nem akartam már itt lenni, egy önfeledt pillanatom nem volt
- hozzád sem akartam érni már
- nagyon régóta nem szeretlek, de akartam, hogy működjön
Mikor kérdeztem, mégis mivel akarta, hogy működjön, azzal, hogy csajozott? Csak bámult bambán, ahogy szokott.
,, hozzám sem akart érni " - nem tűnt fel, semmi gond nem volt a szexuális életünkkel, sőt.
,, nagyon régóta nem szeretlek már" - mióta és miért jöttél vissza? - nem tudom. - tipikus patkány válasz.
Full ellentmondás az egész ember. Még ő volt felháborodva, mikor elment. Hozzámvágott mindent, amivel még a lelkembe tudott taposni. Rá pár napra meg élete párja voltam, mindig ia szeretni fog. Pár hét múlva bocsánatért esedezik. Leírta üzenetben kerekperec az idiótája az új barátnője háta mögött, hogy még mindig az én képeimre khm, fantáziál, esetleg lenne-e kedvem találkozni és szexelni. Na? Ennyire nem akart hozzám érni, ugye?
Komolyan mondom, hogy normális ember egy csepp könnyet nem hullatna ilyen kiábrándító, gusztustalan emberért, mint ő. Talán nem is őt siratom, hanem magamat. Meg azokat az éveket, amik szépek voltak. De rá kellett jönnöm, hogy súlyos gondok vannak a fejében, aminek baromira nem én vagyok az oka. Azokról a dolgokról nem is beszélek, hogy milyen szinten lecsúszott és adósságba verte magát az idióta tippmix miatt. Én meg támogattam és mellette álltam, és ez a hála.
Igazából megérdemlem, mert sokkal hamarabb ki kellett volna már vágnom. Igaza volt, annyi mocskos tett után jogos volt a kérdése.,, miért, mire számítottál? "
Szerintem valami elég súlyos személyiségzavara van. Nárcisztikus, vagy pszichopata, vagy narcopata. Megrögzött hazudozó, álomvilágban él, zaklat, és csak addig voltam jó, míg" tökéletes "voltam és részt vettem a kis világában. Onnantól, hogy felismertem a valódi énjét, én voltam a sz.r,pedig én segíteni akartam ezek ellenére. De ilyen embernek nem lehet,mert ha ezzel" megvádolod", még te vagy a hülye. Nekem sem ártana ezekután egy pszichiáter, de neki meg aztán végképp. De mostmár szenvedjen vele az új barátnő, majd rájön, mit "nyert". Mert ő meg persze verte a mellét nekem és ő is odaszúrt karácsonykor, hogy hogy teltek az ünnepek egyedül. Undorító mind a kettő.
...
Ezek a sztorik most olyan szinten sokkolnak, hogy ugyan fáj, de mégis hihetetlenül szerencsésnek érzem magam. Ebből a szempontból. Mennyi trágya ember, mennyi katasztrófális történet... Csajok, basszus. Hogy sikerült feldolgoznod ezt a rengeteg elvesztegetett évet?
Nekem tulajdonképpen volt egy szuper pasim, akit nem tudtam megtartani. Kevés voltam neki. Szerelmes lett, nem tehet róla. Korrektül kitálalt, nem sunnyogott, nem vert át, nem zaklat. Semmit sem dörgölt az orrom alá. Megérdemli a boldogságot. Szuper - most görcsben tör fel a sírás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!