Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet az oka, hogy visszaesek és nem tudok túljutni egy szakitason?
Még nyár végén szakítottam a barátommal 2,5 év után, és bár én mondtam ki véglegesen a dolgot az csakis azért történt mert bár én nagyon szerettem őt, de sok ponton különbözünk illetve mások voltak az igényeinek, ő pedig nem nagyon volt hajlandó dolgozni az ebből adódott problémákon. Vagy legalábbis amikor szakítottunk ezt gondolta, de ő pár héttel később összejött egy másik lánnyal. Tudtam erről a lányról, hogy már egy jó ideje érdeklődik iránta (ezt a barátom mondta el), és az exem, amikor a szakításról beszéltünk a kapcsolatunk vége felé, mondta hogy monstanában szorosabb a kapcsolata vele és, hogy jól esik hogy valakinek tetszik, de mindig hangsúlyozta hogy nem tudja elképzelni, hogy vala össze jönne vele és egyáltalán nem találja vonzónak. Ezek után tehát nagyon rosszul esett nem is az, hogy valaki más miatt hagyott ott, meg nem az, hogy nem volt tartása, hogy kimondja a dolgokat, hanem leginkább az, hogy hazudott akkor is, amikor már semmi értelme nem volt, amivel csomót plusz felesleges fájdalmat okozott.
Az elmúlt fél éven nagyon kemények dolgoztam azon, hogy túl tudjak lépni ezen és idővel tényleg jobban is lettem, de az elmúlt hónapban mintha teljesen visszaesés volna az egészet elejére. Állandóan az jár a fejembe, hogy mit tehettem volna másképpen, hogy vissza lehet e ezt még valaha csinálni, és hogy hogy alakulhat most az ő kapcsolatuk. (Valószínűleg az sem segít, hogy kb havonta véletlenszerűen összefutok velük kettejükkel, mert gondolom a barátnője a környékemen lakik) Tudom, hogy ennek semmi értelme és csak magamnak ártok, de azt érzem, hogy felemészt ez az egész dolog és nincs erőm arra, hogy mégegyszer összeszedjem magam. Csak arra vágyok, hogy újra láthassam, de közben meg azt is tudom hogy mostmár az sem lenne oké.
Mások is estek így vissza szakítás után? Mennyi időt volt kijönni ilyen mélyebb hullámvölgyekből?
Több félék vagyunk valaki könnyen felejt, valaki nem! Van aki mélyebb érzésű így mélyebb nyomot is hagy benne egy ilyen!
Olyan megalázó tud lenni és olyan értéktelennek érzed Magad!
Pedig nem, csak míg igy gondolkodsz és ezen jár az agyad nem veszed észre, hogy már lehet Te is megtaláltad volna a hozzád illő személyt!
Volt hasonló Nekem is hát évekig küzdöttem így elszalasztva jó esélyeket, csak mert nehéz volt feldolgozni!
Magam nevében nem tudok nyilatkozni, viszont az exemmel, több, mint két éve szakítottunk.
Ezalatt az idő alatt volt, hogy 2-3 hónapig nem keresett aztán két hétig pár naponta megint elkezdett. Úgyhogy gondolom neki is ilyen hullámvölgyei vannak, pedig ő is látott mással.
Szerintem, ha neked nyár vége óta ez most jött fel újra akkor inkább az a baj, hogy nem találtál még mást.
Figyeljetek csajok, mert nekem aztán van tapasztalatom :D konkrétan 7 év. Kislányként beleszerettem egy szemétládába, aki mint kiderült, egy szociopata. Tehát eléri hogy őrült módjára beleszeress és mikor érzi a hatalmat nagy bakancsal a szívedbe rug. Mindegy, nem ez a lényeg.
Folyton ment nálunk a szakítás-kibékülés, szakítások általában több hónapig, volt hogy egy évig tartottak. Tehát újra és újra átéltem azt az állapotot, volt hogy a földön sírtam, hogy éheztem, hogy nem bírtam munkába menni a sírástól.
Legutóbb odáig fajult, hogy összeköltöztünk. Aztán ott jött ki az igazi énje, meg is vert, de én már kicsit érettebb fejjel előre fel voltam készülve, hogy szakítás jön, ne boruljak ki úgy, mint az elmúlt 20 alkalommal.
Szóval ott álltam tehetetlenül, végtelenül sebzett szívvel, nem kívánom azt senkinek. És azt tettem ami a legnehezebbemre esett, elkezdtem ismerkedni. Rögtön, már másnap regisztráltam Tinderre, rengeteg fiúval elkezdtem beszélgetni. Felkerestem régi ismerősöket, régi pasikat akiket anno őmiatta ignoráltam...
Nem mondom, hogy így sincsenek hullámvölgyek, de nekem így most megtört valami. Higyjétek el, emberi természetünkből adódóan, a változás felfrissít minket. És tudom, hogy nehéz, én is tudatosan kezdtem el mert összetőrt szívvel tudom, hogy nem az hajtja az embert. De tényleg segít. nem kapcsolatra, nem randira gondolok, szimpla beszélgetésre. És lehetőleg minél több pasival. Mesélj nekik ki vagy, mit szeretsz csinálni, hallgass sztorikat tőlük, ki fog nyílni a világ ... legalább csak próbáljátok ki, ígérem jobb érzés lesz! Mert én tényleg átmentem a poklok poklán.
Ez engem is érdekelne, miért van az, hogy valaki ennyire mély nyomott hagy. Volt egy srác, kb 3 évig tartott a huza-vona. Először a barátnője mellől fűzött, akiről nem tudtam, összeveszés, de mégis újra találkozunk, szakítanak, kerül, mikor már majdnem elfelejtem felkeres, újabb fájdalmak, összeveszés, aztán én keresem....
Amit #4 ír, valóban hasznos lehet, bár én ilyen direkten nem vetettem bele magam, csupán véletlenül megismertem valakit. Számomra is meglepő módon elkezdtek a gondolataim átcsoportosulni, elkezdtem olyan dolgokat megtapasztalni, amit az előtte lévő szenvedés során el se tudtam képzelni. De sajnos zátonyra futott ez az új ismertség és akkor újra felmerült bennem, hogy fel kéne keresnem. Persze tanulva a korábbi hibákból, józan fejjel látom, tudom hogy sehova nem vezetne, de mégis, nem értem hogy lehetséges, hogy még mindig nem vagyok túl rajta, miközben volt más is, aki még jobbnak is tűnt?
4essel egyetértek. Annyi különbséggel, hogy sajnos én randiztam egy sráccal, aki nekem nagyon tetszett, külsőre és belsore is, és én azt éreztem, életem egyik legjobb randija volt. Sokat nevettünk, dinamikus volt a beszélgetés is stb. Aztán kioffolt. És megint magam alá kerültem, eszembe jutott az exem h bezzeg ő mennyire szeretett... És visszaestem, megint álomba sirtma magam (nem a visszautasítás miatt, hanem az ex hiánya miatt).
Szóval alapvetően tenyleg segít az ismerkedés, ugyanakkor fel kell készülni csalódásokra is, amik szintén az ex hiányát fogják erősíteni
Köszönöm a válaszokat! Én a mostani helyzetemben nem érzem jó lépésnek, ha nagyon belevetem magam valami újba, mert egyrészt azt érzem, hogy ebben a mostani állapotomban nem tudnék senkivel úgy igazán kapcsolódni, figyelemelterelésre meg senkit nem akarok használni, a másik ok meg, amit a 6-os írt, hogy szerintem csak jobban érezném a hiányát valaki olyasvalaki mellett, akiben csak azt tudom látni, hogy mi nncs meg benne hozzá képest.
De remélem, hogy enélkül is össze tudom szedni magamat, csak gondolom még időre van szükségem. De ha valakinek van rossz szakítás és hosszú szenvedés utáni katartikus továbblépés története, azt szívesen meghallgatám bíztatásképpen(:
Tudom szörnyen elcsépelt, de nekem ami segített, hogy elkezdtem új táncstílust tanulni online. Elkezdtem újra rendszeresebben jógázni.
És valahogy a szakítás után hatalmas alkotó energia szabadult fel bennem és folyamatosan alkotgatok valamit. Rajzolok, festek, beiratkoztam egy tanfolyamra (szintén online). És emiatt rájöttem, hogy mekkora energiák voltak elfolytva bennem végig a kapcsolatban. Gondold végig, hátha te is rájössz, hogy mennyi mindenben jobb nélküle!
Ezenkívül tényleg segíthet az ismerkedés. Tudom nem akarsz újra sérülni. De én a pár hónappal ezelőtti szakítás óta pl. két férfival is találkoztam, akik az exem tökéletes ellentétei pozitív értelemben. Ők elhitették velem, hogy van remény. Igenis vannak magas érzelmi intelligenciával rendelkező és megértő férfiak is. Igaz, hogy ebből az egyikkel nem volt a kémia, a másikkal pedig még személyesen csak egy rövid ideig tudtunk találkozni, de itt most nem is csak az a lényeg, hogy legyen valaki más, hanem, hogy lásd milyen emberek vannak, beszélgess, hallgass sztorikat, ahogy 4-es is írta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!