Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A volt barátnőm a minap azt mondta, hogy soha többé nem akar látni. Mit tehetnék? Hogyan dolgozhatnám fel?
Közel négy évnyi együttlét után szakított velem. Természetesen megvolt rá az oka. Túl sokat ittam és túl sokszor. Nem tudtam és sokáig nem voltam hajlandó beismerni, hogy problémáim vannak az alkohollal. Egy sokadik megszegett ígéretem után, ismételten részegen mentem haza. Ezzel a tettemmel végleg betelt a pohár.
Korábban együtt éltünk, de ekkor teljes joggal összecsomagolt és hazaköltözött. Egyedül maradtam, elérve a teljes megsemmisülést. Ezt a mélypontot kizárólag magamnak köszönhettem. Szakemberhez fordultam, önsegítő csoportokba jártam, amíg a koronavírus nem gátolta meg ezt. Ettől függetlenül sikerült kialakítanom egy jó szokást: hónapok óta nem iszom.
Amikor utoljára láttam, abban maradtunk, hogy keressem meg, ha úgy érzem, kitisztulva készen állok a folytatásra. Időközben a munkahelyem is elveszítettem. Utóbbi nem az alkohol miatt történt, bár kétségtelenül ez is nagy gondot okozott számomra.
A hétvége folyamán beszélgettünk és ő javasolta, hogy találkozzunk e hét pénteken. Másnap, viszont sírva közölte, hogy többé látni sem szeretne és elvágna minden hozzám fűző köteléket. Arra kért, hogy soha, semmilyen formában ne keressem többé...
Engem teljesen legtaglózótt. Hónapokon keresztül az éltetett, hogy talán mindent helyrehozhatok. Minden keserűséget, amit az évek alatt okoztam. Szeretem őt és vissza akarom szerezni. Ugyanakkor, bántani sem akarom. Próbálom tiszteletben tartani a döntését. Tudom, hogy sokat szenvedett mellettem és neki ugyanolyan nehéz lehet, mint nekem. Csak más szempontból. Szégyellem magam, hogy nem tudtam mindig férfiként viselkedni és hogy ilyen megalázó helyzetbe sodortam magunkat.
Vélemémyetek szerint mit kellene tennem? Hogyan tehetem jóvá? Ha nincs tovább, akkor hogyan fogadhatnám el ezt a helyzetet? Mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Kezdek depressziós lenni. Nincs étvágyam, álmatlan éjszakáim vannak. Mardos a bűntudat és a szégyenérzet. Válaszaitok előre is köszönöm. 29/f
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Még nem tudom elfogadni. Titkon abban bízom, hogy idővel még minden helyrehozható. Bízom az időtényezőben. Bármennyire is nehezemre esik, hagyom leülepedni az érzelmeket. Nem keresem, nem akarom felzaklatni. Nem szeretném újból feltépni a sebeket. Próbálok magamon dolgozni. Mindenféle téren, mert a sok szép és jó mellett ez a kapcsolat rengeteg rossz tulajdonságra is rávilágított.
Az én rossz tulajdonságaimra. Az alkoholfogyasztást végérvényesen megszüntetem. Jelenleg a 115-ik napnál tartok. Ezt folytatni kívánom. Új állás után kell néznem és meg kell találnom a helyem. Rettentő nehéz feldolgozni a barátnőm és kapcsolatunk hiányát, elvesztését, azt hogy megszűnt a munkám és ismét elölről kell kezdenem. Illetve azt is, hogy ez az alkoholprobléma is szinte egyidőben vált akuttá. Rettentő nehéz ennyi mindent egyszerre feldolgozni és pozitívan tekinteni a jövőbe. Elveszítettem a maradék önbecsülésem is. Nincs akivel megosztani a problémákat, az életet, az örömöt, sikereket. Egyedül kell megbírkóznom ezekkel.
Hálás vagyok az építő jellegű és segítő szándékú válaszokért.
Azzal, hogy letetted a piát már sokkal többet érsz mint megannyi sorstársad, aki képtelen volt rá. Szóval legyél büszke önmagadra. Minden reggel ha felkelsz legyen egy 2 perc önmagadra, amikor mgmondod önmagadnak, akár a tükör előtt is - Büszke vagyok magamra, hogy nem iszok és továbbrase fogok!
Igenis légy büszke magadra!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!