Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, hogyan lépjek túl egy kapcsolaton aminek rendes lezárása sem volt?
Bocsánat, hosszú lesz. Köszönöm, ha elolvasod és válaszolsz is.
Több mint 4 év kapcsolat és 3 év együttélés után, konrétan annyit kaptam most hetfőn reggel üzenetben, hogy pakoljam össze a cuccaim, hazavisz a szüleimhez. Semmi magyarázatot nem kaptam, annyit sem volt képes megmondani, hogy miért, vagy mi volt a probléma. Most sem értem. Úgy ahogy itt senki nem beszélt meg velem semmit, úgy ő sem. Tavaly egyszer már szakítottunk, mert megcsalt, de vissza könyörögte magát, én meg mindennél jobban szerettem és vissza is fogadtam. Én mikor segítségre szorult segítettem, 3 évig konkrétan el volt tartva, hogy gyűjthessen egy újabb, rendes kocsira, meg hogy összeszedhesse magát. Anyuék is rengeteget segítettek neki. Én mindent megtettem neki, tényleg mindennél jobban szerettem. Miután megcsalt külön költöztünk, februárban költözött el, de már márciusban újra együtt voltunk. Az utóbbi 3 hónapban vele laktam, dolgoztam is az egyetem mellett a testvérével. Szólt a tesója, hogy januárban majd visszajön az a nő, aki helyett tudtam menni. Mondtam, hogy oké én úgyis január első két hetében folyamatosan vizsgáztam nem is tudtam volna nagyon menni. De végeztem a vizsgákkal és már kerestem is a munkákat, de még nem találtam. Szombaton mégcsak veszekedésnek sem mondanám csak egy kis összekapásnak, megsértődött és nem szólt hozzám egész hétvégén. Aztán két nap csendes bűntetés után, annyit kaptam üzenetben, hogy pakoljak. Anyukámnak írt előtte este, és hát minden voltam csak jó nem. Elmondott minden lusta, semmit nem csináló, dolgozni nem akaró, egész nap csak heverésző szarnak lényegében. Mindent megcsináltam, takarítottam, főztem, boltba mentem, rendet raktam, egyedül mosni nem mostam, mert a néni akinél ez a tetőtéri kis szoba ki volt alakítva, mondta, hogy ne mossunk és teregessünk, mert a nedvesség miatt nem akarja, hogy bepenészesedjen az egész lambéria, így mosógép nem is volt ott. A néni mosott nekünk, vagy ha hazajöttünk valamelyikünk szüleihez hétvégére, akkor ők. Ezt az egyet leszámítva mindent megcsináltam és dolgoztam is végig ezt a 4 hetet kivéve, de már kerestem a munkát. Viszont az ő felfogásában az, hogy még nem találtam munkát, az egyet jelentett ezekszerint azzal, hogy nem is akarok doglozni, tényleg nem számított neki, hogy előtte folyamatosan dolgoztam a tesójával. Anyunak olyanokat mondott, hogy én velem nem lehet megbeszélni semmit soha, mert mindenen kiakadok, ami amúgy nem igaz. Mikor összekaptunk, én utána is próbáltam vele beszélni, de egyszerűenn nem volt hajlandó kommunikálni velem és mindig ezt játszotta, hogy nem szólt hozzám, mindig könyörögnöm kellett már, hogy beszéljünk, akárhányszor volt valami. Aztán csak jött az üzenet. Nem mondott semmit, ezeket is csak azért tudom, mert anyukám elmondta és később meg is mutatta az üzeneteket. Ha anyukám nem hív fel, miután írtam neki, hogy ki lettem rakva, akkor konrétan semmit nem tudtam volna, mert tényleg nem mondott volna egy szót sem. Akkor szólt hozzám először, mikor szembesítettem vele, hogy miért állított be ilyen szar alaknak anyunak és miért hazudozik, hogy nem csinálok semmit meg ilyenek. Semmit nem tudott mondani, egyszerűen semmit. Annyit nyögött ki végül, hogy: "Mert így döntöttem". 4 év után, jegyesek is voltunk amúgy, ennyit kaptam, hogy egy üzi után kirakott itthon, aztán eltűnt teljesen. Én meg vagyok és csak nézek, hogy miért? Mit tettem, hogy még egy rendes befejezést sem érdemeltem? Esélyt sem adott, hogy bármin javíthassak, hiszen szólni sem szólt, hogy gondja lenne, vagy bármi. Én azt hittem boldogok vagyunk. Annyit segítettem neki, hogy az eszméletlen, mikor ő volt megszorulva én nem egy nyűgként tekintettem rá, én nem sajnáltam tőle semmit. Pedig amúgy akkor is kétszer annyit kapott, mint én, most meg havi 500.000 megkeres. Ennyi hibám volt, hogy az első két hétben folyamatosan vizsgáztam, az utolsó két hétben meg még nem találtam munkát. De az teljesen mindegy, hogy előtte folyamatosan dolgoztam. Most is anyukámék vagy 50.000 forintnyi húst, szalámit, köreteket meg mindent adtak, így úgy gondoltam, hogy talán az is számít a költségekbe, de nem. Annyira fáj, hogy ennyire szar alaknak állított be a saját anyukámnak is (nyilván anyu tudja, hogy a fele sem igaz abból amit mondott, de maga az, hogy a saját anyukámnak is hazudozik, hogy rossz fényben fűntessen fel, az nagyon fáj), nekem meg semmit nem mondott. Pénteken még arról beszéltünk, hogy szeretne elvenni és gyerekeket majd, meg hogy mennyire szeret és örül, hogy ott vagyok vele. Borzasztóan fáj ez az egész, én annyit segítettem neki, tényleg mindent megtettem érte és annyit sem érdemeltem, hogy mondjon egy rendes indokot. Vagy, hogy normálisan elém álljon, hogy közölje, hogy baja van, de semmi. Nem az fáj, hogy szakítottunk, hanem az a gerinctelen módszer, ahogy tette. Lehetett volna ezt rendes ember módjára is lezárni.
Amúgy az előttem levő barátnőjével is ezt csinálta, hogy az apjának meg a mostoha anyjának írogatott, és mondta ott is, hogy milyen rossz a csaj. Ezenkívül velem is többször is eljátszotta, hogy engem állított be rossznak, csak aztán ugye kiderült a hazugsága.
Akinek volt már ilyen, hogy bármi ok nélkül, konkrétan a semmiből egyszercsak kidobták, minden magyarázat nélkül, az mit csinált? Hogyan léptetek túl ezen?
válasza:
válasza:Jajj annyira át tudom érezni, mondjuk nektek legalább volt mosolyszünet..
Egyik exemmel együttvoltunk, minden szuper volt, előző este szeretkeztünk, magától mondta, hogy szeret, együtt aludtunk, reggel is együtt voltunk, majd dél körül szakított velem, mert már nem szeret. Még csak nem is veszekedtünk.
Hihetetlen volt számomra. Utólag tudom, hogy akkor már nem szeretett, ő se tudta, mit is van, kedvelt meg ilyesmi, tetszettem neki, szeretett velem lenni, aztán egyszer csak bekattant neki valamilyen gondolat, hogy nem akar elvenni ha nem szerelmes. Mi külön laktunk, sokat voltam nála és én vittem a háztartását, takarítottam a wcjét, minden feleztünk, sőt én fizettem többet, sokszor vásároltam be neki.
Teljesen belerokkantam, azt éreztem ha mindent megadok sem vagyok elég, bizalomnak meg teljesen annyi, ki is csinàlt jópár évre, nem tudtam feldolgozni.
Szerencsére megjött az eszem, amint elmúlt a szerelem részemről(nekem pár évbe telt, meg egy újrakezdésbe, hogy rájöjjek már nem szeretem).
Nem te rontottad el! Egyszerűen így alakult, ilyen érzések, gondolatok mentek végbe benne, mert nem passzoltatok. A véletlen összehozott, egy darabig együtt voltatok, majd mivel nem volt az igazi, egyikötök szakított. Tudom, hogy nevetségesen hangzik, de mással majd jobb lesz.
Igen, a megcsalás az valóban az volt, az exe amúgy már kevésbé. Ott a csaj nagyon kattos volt és volt igazság alapja amúgy a rosszallásnak, mert ott a csaj csalta meg. Engem is egészen most októberig még már le nem állítottam, folyamatosan nézegetett instán meg mindenhol, holott már gyereke is van és össze is házasodott azzal a sráccal akivel csalta a párom. Tény és való, hogy a csaj nem volt normális, de akkor sem kell a szüleinek írogatnia, hogy milyen szar alak a gyerekük. De amúgy ez csak így tegnap állt össze, hogy basszus, amúgy vele is ez volt, hogy ugyanúgy a szüleinek írogatott mikor szakítottak.
Én is mindig azt mondtam, hogy engem aztán, ha megcsalnak akkor mehetnek a büdös fenébe. De nagyon nagyon szerettem és már nem egy olyan példát láttam, ahol az illető kapott egy második esélyt és utána tényleg minden jó volt. Így én marha, meg is bocsátottam, hiába mondták, hogy ne tegyem. Egyszerűen annyira szerelmes voltam belé, hogy nem érdekelt mit mondanak mások. Most csak így utólag állt össze, hogy milyen is volt igazából, hogy milyen dolgokat tűrtem el neki, amiket nagyon nem kellett volna és nagyon nagy red flagek voltak.
válasza:Ne legyèl te abban biztos, hogy az exe kattos volt attól, hogy annak állította be. Nekem is mindennek elmondta az exét, csak, hogy magàt jó színben tüntesse fel.
Mindent kérdőjelezz meg visszamenőleg is. Tudod, hogy forgatnak ezek mindent? Hogy mindig más legyen a hibás. Veled nem ezt csinálta? Dehogynem. Ráadásul ő is úgy tűnik, hogy más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem...
Pontosan ugyanez volt az exem.
válasza:#2. Ezen már én gondolkodtam, hogy valami személyiség zavara lehet, hogy van.
#3. Többet nem fogom visszafogadni az biztos, de szerintem már nem is akar majd visszajönni. Annyira sem méltat, hogy egyáltalán megnézze amit írtam neki. Hétfőn nem igazan kaptam szikrát ezekután és el se tudtam mondani egy csomó mindent, amit akartam, mert annyira lesokkolt a dolog.
Azt tudom, hogy még egyszer ezt nem játssza el velem senki. És igen, ahogy mondod senki sem tökéletes és én sem vagyok az, nekem is van hibám, de azok közül amiket anyukámnak mondott, azok pont egyik sem igaz. Sok mindent még így is kihagytam.
#5. Nem fogjuk tudni megbeszélni sajnos soha, mert nem hajlandó rá. Amúgy én is úgy gondolom, hogy egy másik nő van a dologban.
#6. Nem tudsz vele leülni megbeszélni semmit. Folyamatosan mindig azt harsogta, hogy velem nem lehet megbeszélni semmit, de nem én voltam soha az, aki nem szólt egy szót a másikhoz. Én könyörögtem mindig, hogy most már beszéljük meg, mert ez nem olyan nagy dolog, hogy ilyen óvodásan kelljen viselkedni, hogy nem szólsz hozzám. Anyunak azt mondta, hogy megbeszélni velem, de abból végül nem lett semmi.
Amúgy neki nincsenek barátai. Mármint komolyan. Talán egyetlen egy szem, aki még gyerekkori barátja, de ő is többet beszélt velem, akárhányszor kimentünk, mint a párommal. Mindig otr vannak "barátai" ahol éppen dolgozik. De akarhányszor eljött valahonnan ezek a nagy barátságok meg is szűntek.
#7. Szerintem is van valaki.
Ami szintén nem lett volna baj, ha megmondja, hogy "te figyu, találtam valaki mást, jobban szeretem, legyen vége", ami nyilván fájna mint az állat, de akkor is tisztességsebb, mint így csak szimplán kirakni.
#8. Jézusom. Szerencsére nem ugyanarról beszélünk. Bár lehet még majd róla is kiderül egyszer, hogy nem normális. Idegbetegnek elég idegbeteg tud lenni az biztos. Amin igazából utoljára "összevesztünk" az is egy ilyen dührohama miatt volt. Mert én meg csak lestem, hogy mi van, ez nem normális dolog. Annyira kiakadt, egy apróságon, hogy félelmetes. Aztán mikor hozott haza hétfőn azért annyit el tudtam neki mondani, hogy ez nem normális amit csinál. Megkérdeztem tőle, hogyha egy ennyi kis szarságon ilyen idegrohamot kapott, akkor mi lenne később, ha esetleg valami olyat csinálnék, ami még jobban nem tetszik neki? Akkor szétbaszná a hátamon a széket, mint az apja az ő párjáén? Erre mondta, hogy még jó, hogy nem rá hasonlít. De a vér nem válik vízzé és ki tudja mennyire kattan el az agya egyszer, ha már azon is dühromat kapott és csapkodott meg vagdalt, és kiabált, hogy le mertem tenni az ülésre a mekis zacsit, mert nincs hat kezem, és ki akartam venni a hátsó ülésről a kabátomat, de addig le raktam gyorsan oda. Fél percig se lett volna rajta az ülésen amúgy a cucc.
#9. Szerintem is van valaki, mert tavaly is mikor megcsalt ez volt. Akkor is próbált mindent rámfogni, akkor is csak én voltam a rossz.
#10. Ezt rosszul látod. Az már pontosan egy ok, hogy különbözőek a nézetek és a mentalitásuk sem egyforma. Ha ilyen van, akkor lehet azt mondani, hogy "egyszerűen nem illünk össze, annyira mások az elképzeléseink és nézeteink, hogy ez így nem összehangolható hosszútávon".
Mindig minden szakításnak van oka. Lehet, hogy már szimplán nen szereted, vagy találtál valaki mást, vagy szimplán rájössz, hogy ez így nem fog menni és nem lesz jövőtök, mert nem ugyanazok a célok, vagy már nem tetszik a másik, vagy van valami amit egyszerűen már nem bírsz elviselni benne, DE mindig van ok. Maximum csak mem meri elmondani az ember. Én úgy vagyok, hogy inkább fájjon, de tudja meg az igazat. Volt már előtte is kapcsolatom, ahol én szakítottam, meg mikor vele először szakítottam, akkor is elmondtam miért, nem csak kib.sztam egyik napról a másikra, minden ok nélkül, hogy örlődjön magában, hogy mit tett, hogy ezt érdemelte. Mindenki megérdemli, hogy kapjon egy normális lezárást. Ezért tart amúgy itt a világ ahol, mert az emberek gerinctelenek, inkább otthagyják a homályban a másikat, le se szarván, hogy ez milyen károkat okozhat a másikban. Egy életre megnyomoríthatod a másikat lelkileg egy ilyen mutatvánnyal.
Amúgy én vagyok a nő, és ő a vőlegényem volt. És hiába kértem, hogy beszéljünk, nem mondd semmit, az üzeneteket el se olvassa nemhogy válaszoljon. A családom nem avatkozott bele a dologba soha. Az, hogy meghallgat valaki valakit, azt ne nevezzük már beleavatkozásnak.
#12. Jelenleg én is így érzek, hogy mindent megtettem, ami tőlem telett mégsem voltam jó. Valószínűleg előbb-utóbb túllépek rajta majd, de még mindig rossz.
#14-15. Nem beszéltem az exével. Amúgy is nagyon gáz lenne, mivel elküldtem a pics.ba a csajt, mikor egyfolytában engem lesegetett meg volt olyan is, hogy mikor szakított azzal a sráccal, akivel csalta anno a párom, akkor a barátnőivel írogattatott a páromnak, hogy talizannak meg ilyenek. De amúgy már valóban úgy vagyok vele, hogy lehet mégis meg kéne őt is hallgatnom, de nagyon gáz lenne minden után ráírni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!