Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én miért így dolgozom fel a szakítást? Feldolgozás ez egyáltalán, jó úton haladok?
Másfél hónapja, én szakítottam, de ő hajszolt idáig. Tehát én nagyon szerettem csak már nem bírtam tovább, iszonyúan stresszelt.
Az első napokban, sőt meg merem kockáztatni hetekben totál felszabadult voltam, tele új reményekkel, stb...
Mostanra viszont napról napra rosszabb, hiányzik, hiába tudom az eszemmel, hogy ezt nem kellett már se folytatni, se újrakezdeni nem szabad.
Nemhogy javulnék, ahogy telik az idő, hanem folyamatosan rosszabb, ingerült vagyok és szomorú.
Azt hozzá kell tennem, nincsenek barátaim és a családom sem áll mellettem. Egy barátnőm volt, de olyan ocsmányul kitörölt az életéből, hogy azt a csalódást is épphogy túléltem, de szerintem sosem dolgozom fel.
Rosszul csinálom (ezt is)?
Hogy segíthetnék rá a túljutásra?
Főleg mivel úgy láttam ő vígan éli az életét, mintha nem is léteztem volna. Csak én szenvedek, de nagyon szeretném lerövidíteni. Azt hittem jól állok, de napról napra rosszabb, miért?
válasza:Általában a férfiak ilyenek, hogy a szakítás után pár nappal vidámak és semmi bajuk és utána 1 hónappal vannak a legmélyebben. A nők pedig éppen ellennkezőleg, ők a szakítás pillanatában tombolnak, sírnak, néha könyörögnek is. Utána pár héttel pedig már más ölében ülnek. :)
Ez ilyen barátom.
válasza:Tudom, hogy nem sokat változtat a válaszodon, csak szerettem volna feltüntetni a végén és elfelejtettem.
Írtam, hogy én szakítottam, de csak azért mert beleüldözött. Nem azért mert nem szerettem, jobban szerettem, mint ő engem. Elhanyagolt, csúnyán és nagyon igazságtalanul bánt velem.
Neki már mindegy volt, hogy vele vagyok-e, ő "elvan". Egyértelműen nem szeretett, csak mindig is menekült a felelősség elől... és egy döntés bizony azzal jár. Gyáva volt elhagyni, de így most ő lehet a szegény, ártatlan, elhagyott. Jól jött ki belőle...
Próbálom lekötni magam, de tudatalatt is dolgozik az agyam ezen. 😞
válasza:Értem. Tehát végül is még sem te szakítottál, hanem veled szakítottak. Te szerettél jobban így érthető hogy neked fáj jobban. Az, hogy te mondtad ki végül nem változtat ezen. Ő az aki igazából megkönnyebbült, hogy nem vagytok már együtt. Te ezek szerint valójában nagyon is szeretted és pusztán attól könnyebbültél meg egy pár napig, hogy véget vetettél ennek a helyzetnek végre.
Ebben az esetben nem igaz amit az előbb írtam és hiába próbálsz másra nézni nem fogsz tudni.
A legjobb amit tehetsz most, hogy elmerülsz a gondolataidban és hagyod hogy egy kicsit feloldjon belőled ez a maró sav amit a mellkasodban érzel. Nem csak a boldogságot kell arccal előre megélni az életben. A fájdalmat is teljes szívvel kell átélni, nem szabad elfutni előle.
Ha megdolgozom az izmaim, másnap érzem hol és hogyan vannak elhelyezve a testemben. Ha elvágom, megégetem a kezem, akkor érzem igazán hogy van kezem. Akkor érzem igazán, hogy hús és vér vagyok. Most érzed igazán hol van és hogyan működik a lelked. Éld át a fájdalmat, ne fuss előle.
Próbáld meg az érzéseid és gondolataid összhangba hozni. Ha képtelen vagy mást érezni, akkor ne gondolj másra. A tűz ami nyaldos belülről most pusztítónak tűnik, de ez az amitől hegesedni kezdenek a nyílt sebek és végül összeforrnak.
válasza:Szia! Hasonló helyzetben vagyok, én 3 hete szakítottam, de szintén azért, mert belehajszoltak. Ha van kedved beszélgetni írj nyugodtan :)
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!