Szakítás után ez normális reakció?

A volt barátommal két és fél év után nemrég szakítottunk. A szakításhoz sok különböző ok vezetett. Egyrészt sok mindenben különböztünk, amik gondokat okztak, és amiken ő nem nagyon volt hajlandó dolgozni, hanem inkább feladta a dolgot. Másrészt mindkettőnknek a másikkal volt az első komoly kapcsolata, elég fiatalon jöttünk össze, és talán túl éretlenek is voltunk sok probléma megoldásához.

A szakítás nagyon fájdalmas volt, egyszer szakítottunk aztán mégis újrapróbáltuk, és végül nagy nehezen rájöttünk, hogy ez így nem fog működni. Az utolsó egy hónapban,a két szakítás között, amikor már egyértelműen kiütköztek a gondok, sok mély beszélgetésünk volt, amikor azt éreztem, hogy mindketten igyekszünk teljesen őszintének lenni a másikkal. A barátom elmondta, hogy neki nehézség, hogy úgy érzi, hogy túl fiatal ahhoz, hogy egy ilyen hosszútávú kapcsolatban legyen, és vágyik még arra, hogy más tapasztalatokat is szerezzen. Mondta, hogy erre részben az által jött rá, hogy van egy közeli lány barátja, akivel viszonylag szoros a kapcsolata, sokat voltak együtt és aki hosszú ideje nyíltan érdeklődik felé (erről, amúgy előtte is tudtam, mert kb a kapcsolatunk kezdete óta az a lány mindig mondogatta a barátomnak, hogy szerelmes belé). Azt mondta, hogy maga a lány nem érdekli, meg nem tudja elképzeli, hogy összejöjjön vele, és nem is találja vonzónak, de viszont ez rávilágított arra nála, hogy még nem áll készen rá, hogy örökre elköteleződjön, és még szeretné mással is.

Ezen egyáltalán nem akadtam fent, mert ez a vágy bennem is többször megfogalmazódott a kapcsolatunk alatt,és szerintem ez egy ilyen helyzetben teljesen jogos és érthető.

Szóval egyrészt, mert ő már nem nagyon rakott energiát a kapcsolatunkban, másrészt mert mindketten bizonytalok voltunk az elköteleződéssel kapcsolatban végül szakítottunk, ami nagyon nagyon fájdalmas volt mindkettőnknek. Órákig sírtunk, meg még utoljára elbizonytalanodtunk, és borzasztó nehezen búcsuztunk el végül.

Én azóta is szenvedek érthető módon nagyon hiányzik. Nem segített, hogy megtudtam, hogy pár héttel a szakítás után ő végül összejött ezzel a lány barátjával. Értetlenül álltam a dolog előtt, és azóta sem tudom eldönteni, hogy vajon nem mondott e igazat, amikor nagyon egyértelműen tagadta, hogy érdekelné a lány, vagy pedig csak így bírkózik meg a dolgokkal. Fiúknál tényleg gyakori, hogy így próbálnak megbírkózni egy szakítással? Működhet egy ilyen kapcsolat?

Tudom, hogy nem kellen, hogy foglalkoztasson a dolog, és semmi közöm hozzá, de nagyon bántó látni, hogy valakinek ennyire lecserélhető vagyok, akivel pedg előtte annyira szoros és intenzív volt a kapcsolatom.

L20