Újra összejöttünk mert ő jött, de mégse működik?

Sziasztok!

Nem fogjátok elhinni, hogy ezt mondom, de szeret engem a párom. Azért nem fogjátok elhinni, mert amit most leírok az allapján azt fogjátok mondani, hogy nem szeret csak kihasznál, stb.

A szeretetére utaló jelek, egy az, hogy szakítás után visszajött, hogy szeretné újra megpróbálni, mindenki ellene van de ő akkor is úgy érzi.

Kaptam tőle virágokat, meglep cukisággal. Esténként mindig betakargat, reggel puszival kelt fel. És amúgyis szeret alapból a kedvemben járni és szeretget.

Viszont...az, hogy összejöttünk egy feltételhz volt kötve. Amég nem állunk stabil lábakon ne legyen publikus. Család, barátok ne tudják. Ettől függetlenül az utcán együtt vagyunk mint egy normális pár és úgyis viselekdünk. Nem csak szex kapcsolat. Naponta találkozunk, átjárunk egymáshoz (mert más városban élünk).

Viszont ma például amiko kiléptem a lakásából jött egy munkatársa szembe és vissza kellett mennem nehogy meglásson...Ez azért gyerekes.

Igazából engem kínoz, napi szinten sírok és rengeteg problémát szül az, hogy titkolni kell, emellett megalázó. Hiába mondom neki ezeket, azt mondja, hogy márpedig ő megmondta, hogy ez a feltétel. Úgy értem uralkodni akar felettem. És így indítani a kapcsolatot...Eleve bizlamtlan vagyok, félek, hogy átver, ha nincs ló jó a szamár is például. Akkor nem hv fel a csaádja társaságában nehogy megtudja, ami megint rosszul esik. A saját születésnapi ebédjére nem akar elvinni...Gyerekes és gonosz dolog ez.

Azért mentünk szét, mert rengeteg felesleges hisztim volt. Ezen msot változtatok, küzdök, és mindent megteszek érte. Ő meg visszaél vele.

Amikor kibékültünk megbeszéltük, hogy megbecsüljük egymást, én rájöttem mit vesztettem és nem akarom újra elveszíteni. Ezzel a viselkedésével viszont azt mutatja meg, hogy kár volt újra kezdeni és ezt veszítettem el és nem kár ezért...

Nem tudom mit kezdjek a helyzettel, mert mardos a dolog és nem tudok boldog lenni így. Bízni se tudok abban, hogy valóban elsz valaha publikus, ha meg gen addig annyi séremet fog nekem ezzel okozni, hogy már mindegy is lesz.

Szeretem, higgyétek el ő is szeret, csak van egy makacs, buta gondolkodása.

Ti mit gondoltok?

Ott kéne hagyjam, mert valszeg kihasznál ezt írjátok. De ha nem? Ha valóban csak az van, hogy szeret és ő ilyen?

Próbáljam meg kivíárni a dolgokat? Mit mondjak neki? Mit tegyek?!