Nem tudom eldönteni, melyik variácóval járnék jobban?

1,5 éve vagyok együtt a barátommal. 20 éves vagyok, de már együtt élünk. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül, volt hogy nagyon durva dolgokat éltünk meg amiket nem igazán kellett volna. Ismerkedésünk elején mentünk randizni, kirándulni. Másképp viselkedett, azóta változtunk mindketten. Én azért, mert a kishuga aki 10 éves nem tudott engem elfogadni és állandóan ordibált és sírt, ha a barátom hazavitt a családjához. Azóta se tudott elfogadni. Az anyjával is volt már vitám tavaly, amikor hazavitt a családomhoz mert szakítani akartam. Anyja elmondott engem mindennek, hogy az ő fia jobbat érdemel, elmondott mindenféle r*bancnak, én is őt. A kocsiba rácsapott a combomra, és sírt, szerinte megérdemeltem. Amikor kirakott tavaly a ház elé, akkor egy fura érzés fogott el és visszamentem hozzá. Jól alakult minden. Az anyjával kibékültünk, de azóta se érzem részéről azt a puszi pajtás viszonyt.

Barátom tavasszal is mondta, hogyha valami nem tetszik akkor nyugodtan ellehet menni, vagy húzzak haza a fenébe de úgy ahogy akarok mert ő nem segít. Aztán ha úgy döntök, ne húzzam az idejét, majd talál mást. Ezek mindig egy kisebb veszekedések alkalmával jelentkeztek.

Mostanában ezeket nem mondja, mert változtattam pár viselkedésemen. Ő viszont nem változtat pár dolgán. Egész hétvégén nyomta a gépet, kisebb kihagyással egész nap. Pénzért csinál küldetéseket a játékban másoknak, idegenekkel beszél, röhög. Sírtam, mert a maradék pénzünket is elverte, memóriakártyát kellett neki venni, és utólag látta be hogy ráért volna bőven. Én ősszel megyek képzésre, nem dolgozom mert nem úgy alakult az életem ahogy kellett volna érettségi után, rossz képzésre jelentkeztem és ott hagytam. Barátom dolgozik csak.

Azt ígérte tegnap előtt, hogy kevesebbet fog játszani és ha úgy van nem fog káromkodni játék közbe. Ezt valahogy nem tudta megtenni. Multkor mondta hogy ő nem akar velem haza látogatni mert minek, senkivel se tud a családomból beszélgetni max pár szót mert senki se olyan beszédes. Most meg azt mondta tegnap, hogy hétköznap eljönne velem, de este 7re haza kellene érni a játék miatt.Tegnap is mondtam neki mi a baj mert sírtam, nem találtam a helyem, unatkoztam. Aztán leült mellém a kanapéra meghallgatott de mikor szóba hoztam a memóriakártyát is meg minden akkor felállt aztán ült vissza. Mintha menekülne a probléma elől.

Ő hozzájuk se akarok menni. Ott is gépezik, beszélget a családjával, unom már lassan úgy érzem..

Elgondolkozok már egyre többet azon hogy ha otthon lennék megszűnne minden. Csak ülnék a teraszon nagy unalmamban, és az udvaron. És nekem nem kellene kapcsolat egy jó darabig, mert nem lenne már energiám leállni senkivel sem. Újra kezdeni meg minden. Belegondoltam abba is hogy soha többet nem költöznék el otthonról, inkább élnék egyedül. Mostanában amióta sok a szabadidőm, (túl sok is), egyre többször jön a gondolat, hogy hazamenjek. Barátnőm eljönne, összepakolnánk, és segítene hazamenni. Őrlődöm..szeretem, de engem a sok gépezés már kiakaszt.

* 1 éve januárban hozzánk költöztettem, mert egyetemet váltott és munkahelyet keresett. Nem akartam elveszíteni és nálunk lakott 4 hónapig, mama elüldözte, minden napos veszekedések voltak én meg jöttem utána. Azért élek vele albérletben. Mondták már anyuék is, hogy ennyi idősen nem mondta senki se hogy ezt tegyem, lehetnék szabad. Barátomnak felhoztam már egyszer, hogy nem lehetne e úgy élni, hogy én otthon, ő itt (30 percre van az otthonom) azt mondta abba nem megy bele, mert vagy itt maradok, vagy menjek külön mert neki nincs ideje arra hogy találkozgassunk ilyen távból.

Nem tudom mit tegyek. Talán félek egyedül maradni, nem tudom. De bűntudatom lenne, hogyha hazamennék. Tavaly is bűntudatom volt. Tavaly is azért mentem haza, mert először nagyon rossz környékre költöztünk, és olyan "emberek" laktat ott akik kaviccsal dobáltak minket, az autó kerekét késsel kiszúrták, kopogtak az ajtón éjjel is, mint egy kisebb terror és nem bírtam. Most kúlturált helyen élünk, de megint előjött ez a gondolat..akár privát üzeneteket is olvasok véleményekről szívesen, csak kapjak segítséget.