Miért volt ilyen bunkó velem mikor szakítottunk?

Volt az utóbbi időben pár problémánk ami nagyon zavart. Nem akarom nagyon részletesen, de sokszor úgy éreztem hogy nem vagyok fontos és nem szeret. Nem mutatta ki rendesen, ha beszéltem hozzá nem figyelt csak a telefonját nyomkodta, nem segítet semmiben ha megkértem rá. Bezzeg én mindig ott voltam, segítettem neki, ahogy ő parancsolt úgy ugráltam, eltiltott a fiú haverjaimtól, és néha a barátnőimtől is. Azon az estén mikor megsértet egyedül mentem haza, leültem és gondolkodtam. Minden szar előkerült, ami fájt, nagyon kiborultam. Egész éjszaka nem aludtam, rosszul voltam, minden bajom volt. Aztán másnap áthívtam beszélgetni és elmondtam a problémáimat, volt sírás rívás. Eldöndöttem hogy szakítok vele. Meg is tettem nagyon nagyon nehezen de kimondtam. Elkezdett sértegetni hogy elhíztam amúgy is stb. Én tényleg kúltúráltan akartam lerendezni, de egyszerűen nem ment és csak sértegetet hogy holnap már mással leszek stb. És pl tudta hogy a súlyom meg az alakom miatt voltam mindig elégedetlen, és próbálok változtatni rajta de ilyen hamar nem megy és nagyon a földbe tiport ezzel a meglyegyzéssel. Ti mit szóltok hogy szerintetek miért volt ilyen bunkó?

22L, 24F