Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Exem semmibe vett, nem szeretett, kikészített. Belefáradtam a fölösleges energiapazarlásba. Hogy lépjek túl a sérelmeken?
Nem voltunk együtt túl sokáig, mivel ezek a problémák hamar kiütköztek. Volt már pár barátom és most úgy éreztem, ha megint összejövök valakivel, szeretnék mindent jól csinálni. Mindig a kedvében jártam, nem sértődtem meg semmin, elnéztem neki elég nagy hibákat/rossz szokásokat. Tudom, ez nagy hiba volt, mert nem értékelte, a jót lesz.arta, ha meg véletlenül nem úgy viselkedtem, ahogy ő szerette volna, azt hetekig a fejemhez vágta. Nem volt belém szerelmes, ezt mondta is, meg látszott is. Úgy éreztem, teljesen feleslegesen pedálozok, főleg, hogy nem érdeklem és nem értékel. Szakítottam 3 hete.
Itt most nem a szerelmen kell túllépnem, mert nekem se volt az a nagy lángoló szerelem (de nekem legalább kialakult egy rövid időre), inkább az a probléma, hogy elfáradtam lelkileg és ezáltal fizikailag is legyengültem. Belefektettem valamibe, ami nem hozott nyereséget. Úgy érzem, nem vagyok szerethető, nem csinálok jól semmit, nem kellek senkinek, csak arra vagyok jó, hogy semmibe vegyenek.
Hogy kellene ezen túl tennem magam? Nem akarom, hogy ezentúl ne bízzak a férfiakban. Meg kihat a mindennapjaimra ez a rossz érzés, ráteszi a bélyeget a munkámra, a kapcsolataimra, a kedvemre...
24/L
Nekem ez az állapot évekig tartott az exeim után. Nemhogy kerestem a lehetőségeket, hanem k#rvára nem is vágytam rá, s inkább mindet kerültem. Emiatt sem értem a kapcsolatfüggőket, akik egyik pillanatról a másikra indáznak át egy másik faszihoz. Nem tudom értelmezni, ahogyan ők abszolválják az életet, a kapcsolatukat.
Nyáron, gyógytornán megismertem egy lányt, aki egy 7 éves kapcsolatból lépett ki, totál maga alatt volt. Ilyenkor azt gondolom ezekről a nőkről, hogy a közelükbe férkőzni évekig tartana, hogy az alap bizalmat kiépítsem. Hát mit látok? Pár napja összejött egy faszival. WAT! Rohan az idő, nagyon durván. Amíg én egy értelmetlen plátói szarságon emésztem magam, addig a másik a negyedik faszit falja.
Szerintem ez a túlzott önkritika miatt áll fenn, hogy folyton mindenért magunkat hibáztatjuk, s nem a másikat, vagy éppen a körülményeket, ahogy a többsége teszi.
Te egy ilyen típus vagy, lassan őrölsz, ahogy én is. Vannak ilyenek.
én pontosan így vagyok mint te pont ez a story csak én vagyok a fiu a bnőm lehuzott megcsalt és csak utána h rájöttem dobtam ki, ez volt kb 3 hete azóta elhagytam magam és csak vegetálok annyit adtam neki h fel se tudom sorolni és semmit se kaptam tulajdonképpen tőle, csak bántásd fizikálisan szellemileg mindenhogy. Kb úgy vagyok vele h ha nem lesz senkim az se baj mert így h az is akit a legjobban szerettem így hátba szúrt akkor még is kiben bízhatok, de a világ végén ahol vagyok nagy is rá az esély h egyedül leszek egy jó darabig
ne ess ebbe a hibába, keress próbálkozz találsz majd olyat aki megéri az áldozatot
Kedves legrosszindulatúbb!
Nem hittem volna,hogy valaha majd egyetértek veled, de most mégis minden szavaddal.
miket mondtok gyerekek.... váó....
velem is hasonló történt! és ugyanezeket tapasztalom!
27/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!