Mikor tudatosult bennetek hogy nem szeretnétek folytatni a párotokkal a kapcsolatot?

1 év. Mikor megcsillantotta a biszex hajlamait.

Masik exem amikor a feltekenységével döngölt már a pokolba, ugy hogy semmit meg nem erdemeltem, folyamat szeretethianyos lettem, es tudod van az a pont, szoval az elejen magyarazol, veded magad, veszekszel harcba szallsz aztan megtörsz sirsz es szenvedsz (nem egy naprol irok hanem ahogy telik az idö ahogy felörlödsz haldokolsz lassan), szoval valahogy jön egy olyan pont amikor mar annyira fàj hogy nem tudsz sirni (a sirassal mehkönnyebbül az ember kiadja a feszkot levezeti feldolgozza tovabblep),szoval amikor màr olyan mélyen szét mart hogy belül mintha meghaltàl volna màr csak merengsz magad elött mint a benyugtatozott mentalis zavarosak, elerhetetetlen messze kerültel màr attol is gogy felvedd a fegyvert vedd magad, amikor màr hagyod hogy a golyok zaporesökent zuduljanak rad es nem allsz ellent nem harcolsz mar nem sirsz es nem felsz. Akkor kimondtam hogy vége. Kb 4 ev utan

2. vagyok egyiknel sem sorakoztattam okokat indokokat semmi köritese nem volt a hogyanjanak sem. A legselegegyszerübben szakitottam. Megmondtam egyetlen tömondatban hogy vege. Es elpakoltam/elpakoltattam.

Uj elet. Uj lakhely uj munkahely uj baratok es ennyi.

Nekem mindössze néhany nappal előbb fordult meg a szakítas gondolata a fejemben. De tudatosulni csak szakítás közben tudatosult, hogy NEM akarom már ezt. Úgyhogy kimondtam, és megtörtént. Lelkizesbek indult, de szakítás lett belőle.

Úgy jöttem rá, hogy tulajdonképpen csak arra ébredtem rá, bele tudnék szeretni másba, ani azt jelenti, a szerelem elmúlt, az egész elbarátiasodott. És hogy sok a probléma, a veszekedés, és hogy már nem is akarom megjavítani. Mert már nem szerettem. Már nem akartam a kapcsolatot.

Mivel egy kapcsolatba mindenkinek mas a fontos, igy konkret okokat szerintem felesleges irnom.

4éves kapcsolatunknak kezdeményeztem a szakítását, amikor mãr átbillent erősen a mérleg a rossz oldalra. Ezt ugy ertem, hogy tobb szenvedest okozott az egyuttletunk, mint boldogsagot. Konkretan nem vfoltam mar ugy boldog vele, sok volt az idegeskedes, bizalmatlanna valtunk talan mindketten is. Kihult a dolog, senki nem rakott bele egy kis pluszt. Vartunk a masikra. Igy evrol evre romlott az egesz. Persze valtozott a kornyezetunk is. Az se segitett. En ugy ultem le vele beszelni egy iszonyatos stresszes idoszak utan (kozben megfogalmaztam mar magamban, hogy ha ennek az idoszaknak vege, akkor adok magamnak 2hetet, hogy eldontsem, kell ez a kapcsolat nekem vagy sem? Megeri veszodni vagy sem? 2het! Ehhez tartottam magam), szoval idoszak vege, leultem es nekialltam mondani, hogy nekem eleg sok dolog mar nem tetszik, es ennek vagy veget vetunk, vagy alapjairol ujrakezdjuk. Kiderult, h o is hasonloan erez. De addig beszelgettunk, mig elojottek mindket oldalrol a pozitiv, kotodes, szeretet erzesek, es ez nagyon durvan bennunk volt, ujra fellobbantotta a tuzet, mikor mar a veget erzi az ember, meg kapaszkodik bele, mert nem tudja mi lenne nelkule, a masik nelkul, aki addig a tarsad volt, aki kore es akivel az eletedet epitetted. Aztan ez a tuz 3-4 napig egett. Majd Ugyanott tartottunk mint elotte. Es az elso beszelgeteshez kepest 2het es 2 nap telt el, mikor megint en mondtam ki, hogy akkor itt a vege, nincs ertelme az egesznek. Gyakorlatilag nem kezdtuk ujra, hiszen ez ido alatt is csak eltavolodtunk egymastol. 2 teljes napig beszelgettunk-sirtunk mire lezartuk a dolgot. Kb masfel honapja tortent a szakitas.