Mi ez az egész dolog köztünk?

Előre szólok, fárasztó lehet olvasni a sztorit, akit nem érdekel, inkább bele se kezdjen. :(

Szóval, van egy srác a munkahelyemen. Eleinte a baráti társaságába csapódtam be egy véletlen folytán, majd úgy alakult, hogy kettesben szoktuk tölteni a szüneteket. Kezdettől kezdve azt éreztem, hogy van köztünk valami vibrálás. Mivel visszafogottabb típus, én léptem a legtöbb esetben, tárgyaltam le előre a találkozókat. Munkahelyen kívül nem tartjuk a kapcsolatot, számcsere sem volt, épp csak közösség oldalakon vettem fel őt ismerősnek. Alapból én sem vagyok rámenős, de vele a kezdetektől kezdve mertem bátor lenni, mert nem éreztem tőle visszatetszést.

És a mai napig ezt látom. Ha együtt vagyunk, nagyon jó, már nem egyszer kihúztam belőle, hogy jó társaságnak tart. Közömbös témákon túl van köztünk egy játékos évődés (ami nekem szintén ismeretlen fogalom volt eddig, én az a típusú lány vagyok, aki a fiúkkal csak haveri szinten cseveg, aki tetszik, annak a jelenlétében meg sem tudok mukkanni), ami már másoknak is feltűnt. Már hírbe hoztak minket, őt piszkálták is ezzel a férfikollegái. Később szóbahoztam a témát, úgy gondoltam, ha valamikor, akkor most kimondaná, ha csak barátságról lenne szó részéről. (mert hogy részemről nem az, azt eddig is érezhette) Tehát felkészültem, hogy majd azt mondja a szekálás említésekor, hogy "Hisz mi csak barátok vagyunk." vagy "Nincs abban semmi, ha beszélgetünk, nem érdemes az ilyen pletykásakkal foglalkozni". Ehhez képest annyit mondott szűkszavúan, hogy őt nem érdekli, mit mondanak.

A problémám az, hogy pár esetet leszámítva mindig én kezdeményezem a közös szünetelést vagy általában én megyek oda hozzá munkaidő alatt. Már tettem rá kísérletet, mi történik, ha nem keresem meg, és az lett az eredmény, hogy nem keresett. És míg én ettől teljesen elkeseredtem, neki fel sem tűnt semmi rendkívüli.

Elég magának való ember alapból, különleges és különc. Viszont ha megnyílik, akkor egész más. Sokban én is ilyen vagyok, épp csak vele szemben voltam a kezdetektől bátor. És nekem külön érdekes amiatt, hogy a rosszat mutatja, vagyis nem akar jobbnak tűnni, inkább negatív, de sokkal többet rejt annál, aminek látszik. Viszont valószínűleg nagyon hangulatember; szélsőséges dolgokat produkál, és ha valamiért rossz kedve van, nem törődik semmivel és senkivel.

Mindezek ellenére én akarom őt. A legtöbb lány biztos elkerülné messziről, mert sok nála sokkal egyszerűbb és kevesebb problémával rendelkező srác van. De én a barátaimat is azok közül választottam, akiket a többség nem értékel, mert a külsejük, tehát a látszat alapján nem elég érdekesek, de annál többet rejtenek.

A srác sem lehetett népszerű eddigi életében. Talán furcsa is lehet neki ez a nagy érdeklődés részemről. De ő mégsem lépne magától... Ha nem tudnám, hogy mikor együtt vagyunk, milyen jó minden, akkor nem erőltetném. Nem vagyok neki teher, az már látszana ennyi idő után, csak épp magátó mégsem keres.

Mit kéne tennem? Nyomulni jobban, mint eddig? Elmondani neki, amit érzek? Részben már megtettem ma, elmondtam, hogy a nagy rosszkedvem oka az, hogy valaki levegőnek nézett. Ő pedig mosolygott, és egyből tudta, hogy róla van szó. És leszögezte, hogy nem nézett levegőnek.

Ezért gondolom, ha olyan napja van, fel sem tűnik neki, hogy milyen.

Kíváncsi vagyok minden véleményre, bár sejtem, hogy mit fogok hallani.