Mi van velem? Miért hiszem hogy sokaknak (idegeneknek, munkatárs, stb) tetszem miközben nem akarom hogy tetszek nekik de titokban mégis vágyom rá? Érthetőbben lenn, sokat szàmít nekem.

A dolog még az iskolában kezdődött. Az osztálytársaim kiközösítettek, piszkáltak a visszahúzódó, félénk személyiségem miatt sőt az iskola más osztályaitól is értek negatívumok így aztán sose volt általános iskolában semmi kedvem fiúzni/barátot szerezni, elvoltam magamban. Középiskolában is ez volt a terv de a hatodik vagy tán a hetedik érzékemmel azt éreztem egyszercsak hogy valaki az osztályból szerelmes belém vagy legalábbis tetszem neki. Innentől a külvilág számára észrevétlenül figyeltem erre és valóban volt egy fiú aki sokat foglalkozott velem(nézett, rólam beszélt haverjával, stb). Ez idegen volt nekem, nekem is megtetszett a srác de utólag azt hiszem nem is ő tetszett hanem a helyzet,az hogy figyelmet szentel nekem, tetszem neki de ezt elhinni nem tudtam sose hiába voltak ott a jelek. A félénkségem miatt sose néztem rá, nem foglalkoztam vele látványosan, az 1 év alatt tán egyszer néztem a szemébe de közbe folyamatosan vártam mikor jön oda végre, néztem a szemem sarkából ahogy néz, mikor mit csinál,stb. de közbe folyamatos stressz volt a jelenléte.

Lényeg a lényeg hogy ezt a srácot illetve az akkori érzést nem tudom elfelejteni, kényszeresen visszajön folyton. Pl megyek az utcán, elmennek mellettem korombeliek, rájuk se nézek de azt érzem megnéznek, tetszem nekik ami frusztrál is. Iskola után jártam tanfolyamra, az egyik srác tetszett kicsit aztán elkezdtem érezni megint a szokásost hogy tetszem neki, aztán végülis volt többször hogy nézett, kereste a szemkontaktust szóval lehet tényleg tetszettem neki, a középiskolára emlékeztetett a dolog de amint tudatosult bennem mit csinálok, szemezek egy fiúval gyorsan átkapcsolt az agyam félénkbe és abbahagytam a szemezést, közbe fejbe vágytam rá hogy odajöjjön, beszélgetni kezdjen velem..., nem lett semmi.

Most az új munkahelyen egy harmincas férfira és több fiatal srácra hittem azt hogy tetszem nekik. Az előbbi már kikopott de még mindig nehezen nézek rá az illetőre, az utóbbi még megvan és direkt keresem azon dolgokat amikbe beleláthatom azt hogy tetszem nekik.

Ez most mi akar lenni?? Kapcsolatra vágyom? Valakire aki szeret? de a zárkózottságom gátolja azt amire vágyom igazán?

Lehet ezzel kezdeni valamit? Mert elég lehetetlen a dolog úgy hogy mégcsak ránézni se merek egy pillanatnál hosszabb ideig egy korombeli srácra főleg ha tetszik vagy azt hiszem én tetszem neki.