Mikor fog elmúlni ez hogy "be akarom pótolni" a dolgokat? Szeretnék már normálisan élni ebben, mint mások

21 évesen veszítettem el a szüzességem, miközben már 14-15 éves koromtól láttam hogy a legjobb barátaim vagy sokat szexelnek, vagy sokéves viszonzott kamaszkori szerelmeket élnek meg. Meg nyilván, mint a legtöbb ember, én is 13-14 éves koromtól vágytam a szerelemre, fizikai intimitásra, szexre, de aki néhány lányba 12-20 éves korom között szerelmes voltam, sosem viszonozták és volt aki elég csúnyán elküldött.

A külsőmmel nincs és nem volt gond, inkább belsőre volt hogy nem tudtam mit kell csinálni, plusz akkor félénk, csendes voltam. 20-21 évesen aztán a netről kezdtem angol csajozós anyagokból ingyen megtanulni hogy kell csajozni és kialakult hogy hogy kell eljutni a megszólítástól a bugyi lehúzásáig, aztán jöttek a csajok, viszonylag rövid idő alatt sokak szerint nagyon sok. Ez főleg akkor, de még a mai napig is bennem van egy hiányérzet, hogy még ez sem volt elég, hogy az elvesztett tizenéves koromért kárpótoljon. Viszont közben úgy érzem már ki is égtem ebben, mert mostanában már nincs is kedvem a nőkkel ismerkedni.

Amikor 21 évesen elkezdtem, akkor még egyszerre csak egy csajjal ismerkedtem és az első pár lánnyal kapcsolatot is akartam volna, de gondolom túl tapasztalatlan voltam (nem a szexről beszélek) és ezért nem akartak szexnél többet, utána meg már azt láttam hogy akkor engem biztos egy nő sem szerethet, nem vagyok szeretetre méltó és akkor legalább szex legyen, de aztán meg ezzel később én bántottam meg több lányt, akik akartak volna többet.

24/F