Szerintetek a nőknek ma nagyobbak az elvárásaik egy férfifvel szemben mint 20-50 éve?

Megint jönnek a szélsőséges vagdalkozások; mindkét oldal elmondja, hogy szerinte a másik a hibás.

Nekem az a véleményem, hogy 20-50 évvel ezelőtthöz képest irgalmatlanul sokat változott a világ. Sokkal nagyobb a szabadság, a nyitottság, ami napjainkra egyre szélsőségesebb formákat kezd ölteni. Vita ne essék: nem a szabadsággal van a baj, hanem azzal, ahogy azt az emberek megélik és alkalmazzák. A Világfaluban sokkal könnyebb költözni, munkát váltani és sokkal könnyebb felbontani egy párkapcsolatot, eljegyzést, házasságot, akár még szabatosabban is élni (a fonóba se énekelni jártak a dédszülők, csak ma már elfogadottabb a promiszkuitás, vannak fogamzásgátlók és a jogi keretek is átalakultak). A gond viszont ott van, hogy a szabadságban túlértékeljük a lehetőséget és egy kritikus helyzetben a megfelelő döntés helyett inkább a tiszta lap mellett voksolnak az emberek. Úgy is mondhatnám, hogy a párválasztásban képtelenek vagyunk megfelelő döntést hozni, mert folyamatosan ott lebeg az emberek előtt, hogy akár jobbat is találhatnának. És mindezekre a világ (lásd a Vodafone néhány évvel ezelőtti "Most élsz" jelszóval lejátszott reklámját), a közösségi média még rá is tesz egy lapáttal.

Kérdező, nem írtam az elvárásaimról, szóval te feltételezel valamit a hozzászólásom kapcsán, ami nem fedi igazán a valóságot. :-)

Nézd, akkor pontosítom, én magamhoz illő társat keresek, nem egy akárkit. Én aktív életet élek, szeretném, hogy a párom is ilyen legyen, én sportolok, jól érzem magam tőle, szeretném, ha a párom sem azt értené a sportosság szó alatt, hogy sporteseményeket néz mackónadrágban és sportcipőben a bajnok teraszon, hanem ő is sportolna valamit, nekem ez életmód, egy fotelben döglődő ember ezt nem élvezi. Én eltartom magam egyedül, nem nélkülözök, jut megtakarításra is, saját lakásom van, amit nem pakoltak alám, hanem összeszedtem rá a pénzt kb. 10 év munkával 30 éves koromra, sokan meg ennyi idősen kapnak észbe, hogy el kéne kezdeni gyűjteni, de miből, meg különben is, kényelmesebb nekik a szüleikkel, én még most is folyamatosan képezem magam, mert nem vagyok még olyan öreg, hogy megálljak a fejlődésben, sokan meg robotolnak fillérekért, és szidják a munkát, a kollégákat, a főnököt, a céget, de nem tesznek azért, hogy változtassanak, jobbat érjenek el...

Nem várok el kacsalábon forgó palotát, luxuskocsit, Kanári-szigeteken nyaralást vagy hasonlókat, de az enyémhez hasonló szemléletet, életmódot igen, mert egy nagyon eltérő emberrel egyszerűen nem működne egy kapcsolat hosszú távon. Én nem akarok azzal nyűglődni, hogy egy felnőttet felneveljek, ha a szülei ezt nem tették meg...

11-es, szerintem igazad van, megírtad a lényeget.

Igen, mondjuk a 80-as években nem lebegett ott a szeme előtt az embernek, hogy jó, ez most oké, de nem köteleződik el, mert bármikor beeshet egy jobb is.

Illetve de igen, volt, akinek lebegett, én is ilyen voltam, mondjuk amit 10 évig kaptam (18-28 éves korom között), a válogatós 3,14csa volt a legszebb kifejezés. Ja, és hogy majd jól megszívom, mert majd jól beválaszt, aki ennyit válogat (közben csak mondjuk az átlagnál csinosabb és műveltebb lány lévén, nem álltam le mondjuk a vállalati sofőr sráccal). Na, mindegy, nem ez a lényeg.

Tény, hogy ma az átlagos bolti eladó csajnak is villamosmérnök kell. Aztán hogy csak kell(ene), vagy mi hogyan alakul, ezt majd pár évtized múlva fogják elemezni, vagy fórumokon beszélgetni róla.

Kedves kérdező, ha kimész az utcára, de akkor csak elvétve látsz párokat? Azokból is a férfi fele kigyúrt macsó, aki a bmw kulcsát pörgeti? A többi, átlagos férfi magányosan bóklászik? Te komolyan nem látsz átlagos férfiakat nők kezét fogva? Az 5-10% kb. ezt jelentené, de valahogy én nem nagyon vettem ezt észre, sőt, néha meglepődök, hogy (külsőre) milyen férfiaknak van barátnőjük.

A másik pedig: nem bocsájtja áruba magát senki, mindössze a párkeresésben a "hasonló a hasonlóval" elv érvényesül - és ez így jó mindenkinek. Hamar teherré válhat egy kapcsolat, ha a felek nagyon más körből jöttek és mondjuk nem tudnak rendesen beszélgetni sem, mert pl. az egyik ösztönösen olyan szavakat használ, amiket a másik nem ért. Vagy mondjuk az egyik ahhoz szokott, hogy hetene jár étterembe, míg a másik ahhoz, hogy számolgatja, hogy mennyit költött a héten felvágottra. Fárasztó dolog így élni és cs*szheted a nagy szerelmet, ha képtelenség összeegyeztetni a két fél életét.