Félénk férfiak, ti hogy reagálnátok ebben a szituációban?

Igen-igen. Valami ilyesmi lehet nála is. Sőt, többnyire mindig úgy helyezkedett, hogy tőlem "elszeparálva" legyen. Ez alól csak egy hosszabb beszélgetés jelentett kivételt, mikor ő nagyon lelkesen mesélt a munkatársainak különböző vicces történeteket és láthatóan felszabadultan, kötetlenül viselkedett. Akkor láttam, hogy 1-2 lelkesebb pillanatában kicsit hosszabban néz. Ill. mikor az ajtónál előre engedett vagy mikor ebédnél az ismerősömmel beszélgettem, ő pedig picit távolabb volt és hirtelen felé néztem.

Ami vicces volt viszont: Pl. lementünk négyen együtt ebédelni, = egyértelmű volt, hogy egy asztalnál fogunk ülni, majd hirtelen, míg a másik két ismerős sorban állt a kiszolgálópultnál, odajött hozzám, hogy "szerintem csatlakozz hozzánk nyugodtan Te is, jó?"

Én meg nem értettem az egészet.

Meg később az irodában annak ellenére, hogy két szék is volt mellettem, nagyon akart egy harmadikat is hozni...

Végül ráhagytam, legyen meg az öröme, de hirtelen nem tudtam hova tenni. Főleg, hogy mikor humorral reagáltam,akkor láttam, hogy blokkol és nem tud reagálni, esetleg egy magas labdát lecsapni.

Pl. ez most a levelezések alapján is tökéletesen kiderült.

Mindenesetre kérdés, ezzel mit lehetne így tenni? Én tényleg szeretném picit oldani a gátlásait, de azért az önbecsülésemet sem dobnám el :D Már így is durván átléptem a saját határaimat.

Fú, nagyon köszi a választ! (Azért még mások véleményeit is örömmel olvasom/fogadom).

Jajj, az internetes dolgok nála nem nagyon játszanak :D

Viccen kívül... nem valami chatmester, sőt, igazából van, hogy 4-5 napokig nem nézi a leveleit. (Ezért a munkatársai is háborognak)

Jó lenne valahogy fenntartani vele a kontaktot. Igazából azt találtam ki, hogy lehet majd ráírok, hogy hozzon nekem valami könyvet, ha már külföldön van és úgyis találkozunk. Természetesen kifizetem blabla (amúgy tényleg) szöveggel, csak hogy legyen valami inger, amire reagálnia kell.

Ami még talán szerencsés, hogy a külföldös kiruccanását épp a többször emlegetett ismivel fogja édeskettesben megtenni. Ő pedig egészen jól be van avatva ebbe az egész ámokfutásba.

Még amire gondoltam, hogy tuti nincs sok tapasztalata nőkkel... és talán nem is volt olyan helyzetben, hogy nála egy 10 évvel fiatalabb (bocsánat, nem beképzeltség), de relatív jó nő "nyomuljon" rá, aki ráadásul szemmel láthatóan még a magatartásával is kitűnik a megszokott munkahelyi közegből.

Bónusz: anyuci kicsi fia... tipikus túl jó fiú.

Szóval valahogy biztatni kéne de ez így elég nehéz. Esetleg vannak még tippek?

+ Szeretnék figyelni arra is, hogy ne legyek túl sok neki, a legutóbbi levelemet ezért is írtam sokkal visszafogottabban és még kérdéseket sem tettem fel benne. = nem várom, hogy erre reagáljon. (vagyis de, csak nem provokálom a reakciók adásával :D )

Még ami nagy kérdés, hogy vajon az a kávézás mennyire lesz majd kínos, ott vajon mi lehet a max. ameddig elmehetek. Én arra gondoltam, hogy mivel úgyis beszélünk szakmai kérdésekről, viszek egy kis netbookot és akkor egy idő után mellé kell ülnöm, ami talán hatni fog rá.

Vagy ez nagyon gáz lenne?

Nos, hogy őszinte legyek, nem merném neki megmondani, hogy tetszik. Szerintem nem is nagyon lenne értelme, mert nem tudná hová tenni a dolgot, nem tudná kezelni. Sőt, szerintem el sem hinné, hogy bejöhet nekem.

Egy tényleg nagyon kis szerény, megfontolt, anyupulcsijában a könyvek felett görnyedő pasast kell elképzelni, akinek jelenleg az élete értelme a munkája... köszi. Ezt komolyan is veszi, nemzetközileg is elismerik, mindenféle bizottságba meghívják blabla. Igazából szerintem ez már beteges és inkább pótcselekvés.

Én is szeretem a munkámat, de én egy idő után pánik szerűen menekülök edzeni / a barátaimhoz/ ki a természetbe.

Igazából az egészben az a legabszurdabb, hogy minden bénaság és szánalmas szituáció ellenére valamiért őrülten vonz.... persze a barátaim nem nagyon értenek, mert közben sokkal jobb kondíciókkal rendelkező fiúkkal is összejöhetnék. (Nem arrogancia, hanem tényleg így van).

Az életképtelen abszolút helytálló megfogalmazás, csak a kérdés feltevés közben nem akartam senkit sem megbántani :D

A felszólítás úgy történt, hogy ismimmel továbbíttattam neki egy levelet, ami tudtam, hogy érdekelheti. Ez így is történt. Telefonban (ismim felhívta, hogy lenne egy doksi, amit küldök, majd nézzen rá) mondta ,is hogy jajj de jó, milyen rendes vagyok és köszöni. Erre ismim: oké, ott az elérhetősége a mail-ben, köszönd meg neki személyesen is. erre ő: oké-oké. ez természetes! Persze nem történt semmit. közben kiderült, hogy nem tudja megnyitni a fájlokat + volt még hozzá pár kérdése... erre az istenbarma nem nekem írta le az aggályait, hanem az ismimet kezdte molesztálni, hogy kérdezze meg tőlem, hogy hogy lehet? - Erre felvettem skypra, gondoltam, 5 perc alatt elmagyarázom neki a dolgokat, ne szerencsétlenkedjünk. Nyilván nem vett vissza, annak ellenére sem, hogy az ismim leírta neki sms-ben+mailben is, hogy skype-on keresni fogom, mert úgy a legegyszerűbb + leggyorsabb a kommunikáció. Ehelyett csak szóban üzengetett továbbra is. Aztán elegem lett és megírtam neki a már említett szakmai levelet.

Aztán most a levelezésünk szerinte ideiglenesen tényleg szünetelni fog, mert a kis önbecsülésem megkövetelte, hogy olyan levelet írtam, amire nem igazán lehet reagálni. Vagyis lehet, de akkor az már egyértelműen érdeklődést + közeledést fog kifejezni. Ő ezt tuti nem fogja megtenni. :(

Tökre utálom magam :D