Volt, hogy találkoztál valakivel és visszamondta a párodnak az a valaki?

" #3: Óh, hogy te nem akartad a szart kavarni. :’D Mert, hogy te voltál a 3. fél, az mi akkor? Hallod, mindjárt elsírom magam milyen jó emberek léteznek. Azért talán annyira ne szállj már el saját magadtól :’D biatch

"

Ne hidd azt, hogy engem nem gyötört lelkiismeret furdalás. Viszont az éremnek két oldala van, mert szerintem esélyem se lett volna elmenni a lánnyal randizni, ha szeretné a barátját. Legalábbis én biztosan nem állnék le senkivel, ha lenne egy barátnőm, akit szeretek. Az olyan kapcsolatnak meg mi értelme, amiből hiányzik a szeretet? Azt gondoltam, hogy csak egy löket kell a lánynak, ami kimozdítja az élethelyzetből, amibe beleragadt, de végül a randi(k) hatására sem szakított a barátjával, így jobbnak láttam, ha megszakítom vele a kapcsolatot. Hiányzik és sokat gondolok rá, de ennek így nem volt értelme. Remélem sikerült átgondolnia a helyzetet, és a nehézségek hatására vagy megerősödött a kapcsolat a barátja és közte, és rájött, hogy mégis szereti vagy szakított vele. Bár ha én valakit szeretek, azzal tisztában vagyok, nem kell rájönnöm. De mindenki máshogy van összerakva, mindenkinek máshogy jönnek-mennek a dolgok. A lényeg, hogy a köztes állapot nem egészséges, mert szerintem az egyedüllét is jobb, mint egy rossz kapcsolat.

Határeset...

Friss volt a szakítás, nem tudott róla mindenki.

Összefutottam egy kollégával, beszélgettünk, meghívott egy kávéra. Éreztük, hogy kölcsönös a szimpátia.

Aznap este a srác ráírt az exemre, hogy bocs, de mi ketten hogy is állunk tulajdonképpen, mert nem akar bekavarni. Akkor tisztázták, hogy nem rég szakítottunk, szabad a pálya, nincs harag, ha rám hajt. Úgyhogy rám hajtott. :)