Tudnál egy olyan emberrel szimplán barát maradni aki bejön?

Igen, nekem van több fiú barátom is és van köztük olyan, akit vonzónak is találok, azon túl, hogy kedvelem és értelmesnek, kedvesnek, humorosnak stb. tartom, jól kijövünk egymással, tudunk beszélgetni (mert nyilván, ha barátok vagyunk, akkor ezek is megvannak). Ugyanakkor ez nem csak rajtam múlik, tehát, ha ő nem viszonozza, mert valami oknál fogva én nem jövök be neki, akkor barátságnál több nem lesz. Ugyanígy fordítva. Én ezt tudom kezelni, valahogyan le tudom rendezni magamban, hogy "jó, akkor ennyi és legyünk csak barátok", mert attól, hogy ő nem szeretne tőlem semmi többet, attól én még ugyanúgy egy értékes embernek tartom és szívesen barátkozok vele. Bennem ilyenkor nincsenek ilyen érzések, hogy féltékeny vagyok, ha valakivel ismerkedik meg nem akarom magam rátukmálni stb...ez nyilván nem mindenkinek megy vagy valaki máshogyan áll hozzá ehhez az egészhez, de én ezzel így tudok együtt élni vagy nem tudom, hogy hogyan mondjam.

Ha egyikünknek sem jön be a másik, akkor pedig egyszerű a történet, ez nem szól bele a barátságba.

Ha pedig mindketten bejövünk a másiknak, akkor meg szerintem ugyaúgy nincsen kérdés...Senki nem kötelez rá, hogy mi csak barátok lehetünk. Ha én is többet szeretnék és ő is, akkor annak szerintem semmi akadálya nincsen. Annyi, hogy akkor az nem barátság lesz, hanem párkapcsolat.

Más lehetőség pedig nincsen. Ez mindig két emberen múlik, tehát olyan nincsen, hogy mondjuk nekem bejön és én többet akarok, ezért bizony bármit megteszek és nem érdekel, hogy ő mit akar, mit érez, mert márpedig én akkor is le fogok vele feküdni és együtt leszünk, mert ő lesz a párom stb., mert akkor az erőszak és büntetendő...

Btw én is tudok, nem vagyok annyira primitív, hogy a dugási potenciál határozza meg az emberi kapcsolataimat.

26/F