Ismerkedésnél, taktikázás: Igen vagy Nem?

Nőként én azt mondom, hogy minden távolságtartó viselkedés, passzivitás és reakciószegénység csak rombolja az illetőről alkotott képem. Nem szeretem, ha valaki koslat utánam, vagy a nyakamon lóg, de kifejezetten taszítónak és gusztustalannak tartom az ignoranciát. Sokkal jobban fenn tudja tartani az érdeklődésem az az ember, aki úgy tud önálló életet élni és függetlenül tőlem létezni, hogy azért ha hozzá fordulok, rám figyel, rámér, foglalkozik velem és hamar/azonnal reagál a dolgaimra, legyen az egy üzenet, egy mosoly, vagy bármi ilyen. Nálam ez fordítva is tökéletesen működött, az azonnali visszacsatolást és a gyors választ szerették mindig a fiúk, jobban érdeklődtek utánam és jobban meg is nyíltak előttem úgy, hogy sosem kérdőjeleződött meg bennük, hogy érdekelnek-e engem. A probléma inkább a mennyiséggel van szerintem. Magamból kiindulva nem szeretem, ha aránytalan a kommunikáció. Én is elég közvetlen ember vagyok, de nem szeretem, ha írásban valaki szétspameli a beszélgetést és egyszerre 60 dologra kell reagálnom, amiben van 30 kérdés, 20 kiborulás-lelkizés és 10 témakifejtés. Az oké, ha valaki egy dolognál marad és ír mondjuk egy oldalnyi üzenetet, azt szívesen olvasom, de a chat olyan, mint az élőbeszéd, csak a reakcióidő csúszik. Egyszerűen tudni kell befogni és kivárni, amíg a másik reagál, és nem belefojtani a betűtengerbe (vagy az érzelmekbe). Ez nem játszmázás szerintem, csak ráhangolódni egymásra. Volt olyan nálam is, hogy egész nap vizsgáztam vagy tanultam, reggel válaszoltam a srácnak valamit, délig relatíve normális mennyiséget írt, utána elkezte gondolom frusztrálni, hogy nem válaszoltam és jött minden a "légyszi válaszolj"-tól a "jól van, akkor ne írj" -ig, közte meg 3 másik dologgal kapcsolatban kérdezett. Hát a végén nem volt semmi kedvem ezt a katyvaszt tisztázni. Semmivel sem lesz hamarabb válasz akkor, ha egy kész drámát leversz írásban, vagy a választalanság miatti frusztrációból fakadóan elkezdesz ömlengeni/túlnyílni. Nem kell olyannal játszmázni, hogy nem válaszolsz neki azonnal. De a mértéket szerintem tartani kell és kivárni, amíg az illető reagál. Majd ha reagált, akkor folytatni a többivel. Ha pedig túl lassan reagál, vagy túl keveset, vagy az egész nem kielégítő, akkor sanszos, hogy nem érdekli a dolog/ennyire nem ér rá/játszmázik. Akkor meg el kell dönteni, hogy kell-e ez így, vagy hagyod a fenébe, mert haldoklik a beszélgetés.

Én szoktam neha taktikazni. Srackent én akkor csinalom azt amit ő amikor bizonytalan vagyok és kivancsi vagyok, hogy amikor én nem irok mennyire keres engem a lany. Ezt akkor szoktam amikor kb mindig én inditom a beszelgetest és olyan erzesem van hogy nem is erdeklem csak visszair az uzeneteimre. Ha viszont keres engem akkor az jó jel. Finom taktikazas szerintem siman elfogadott eleinte. Én szemely szerint nem szeretem ha valaki egybol teljesen megnyilik kegyen kicsit semleges ugyanakkor a noknel is megnyero a poen. Szoval ha valki elbol az olembeugrana az nem tul vonzo de persze az se ha úgy erzem hogy le se szar.

"Úgy érzem elrontottam azzal, hogy egyből megmutattam, hogy milyen vagyok..." És ezzel mit rontottal volna el? Jobb lett volna, ha "taktikázol" és pár randival később "köszön el"?