20-30 év közötti lányok milyen férfiakat találtok vonzónak akivel összejönnétek és mik taszítanak ami miatt össze se jönnétek vele?

Hát ez minden nőnél változó.

Írok pár dolgot ami mondjuk a páromban megfogott: Legyen humora, nevettessen meg. Talán ez a legfontosabb, mert akinek a társaságában nevetek és boldog vagyok, ahhoz vonzódom. A másik nagyon fontos, hogy lehessen vele beszélgetni akármiről. Ne csak annyi legyen a téma, hogy "milyen napod volt?" stb. A világ nagy dolgairól, gondolatokról, célokról is lehessen vele komoly beszélgetéseket folytatni. Legyen önálló, egyedi, legyenek saját gondolatai meg véleménye, de fogadja el, ha esetleg az én véleményem más. És még egy fontos dolog, hogy tegye egyértelművé, hogy velem akar lenni. Ne legyen játszma, meg ne tartson bizonytalanságban. Azokat a pasikat szeretem, akik kerek perec megmondják, hogy "szerintem nagyon aranyos lány vagy, szeretnélek jobban megismerni ha nem baj." :)

Hm... hát engem eleve taszít, ha pl. valaki nem tud helyesen írni. Még annak ellenére sem, hogy előtte van a példa (pl. ha írkálunk egymásnak, és helyesen írom le azt hogy "megszületni" de ő a következő sorban úgy írja, hogy "meg születni" akkor kiráz a hideg).

Ezen kívül belső tulajdonságok közül még az is taszít, ha érezteti velem, hogy alacsonyabb rendű vagyok. Ha ő túl nagyképű és nagyra van magával, és ennek többször is hangot ad. De nem is csak velem érezteti mondjuk ezt, hanem a saját egóját legyezgeti azzal, hogy saját magát másokhoz hasonlítja. Pl: "hát az a kis hülyegyerek még annyira se volt képes, hogy vegyen magának egy autót". - mondja úgy, hogy ő abból a pénzből vette amit örökölt. Ilyenek. :D De szerintem még jópárat fel tudnék sorolni :D

Vonzónak találom, ha előzékeny és érdeklődő, mindenhez hozzá tud szólni, de nem a saját tudását akarja fitogtatni, hanem ugyanúgy én is tudok neki újat mondani, újat tanítani, és nem szégyelli ha nem ismer valamit. Engem is hagy megszólalni. Emiatt ugye különlegesnek érezhetem magam a társaságában, ez a titok. Vonzónak találom, hogyha nem a hibáimat emeli ki, hanem a jó tulajdonságaimat - ismét a különlegesség érzését kelti bennem, ezzel fog meg.

Külsőleg pedig nem tudok mondani semmit, mert nekem semmilyen ideálom sincs.