Mit mondtok egy olyan nőre, aki folyton lát valami képet a őzgidáról, tengerimalacról, hörcsögről, kutya-macska barátságról, és rögtön elkezd egy oktávval feljebb olvadozni, hogy ooolyan cukiii, aaaj de cukiii?

Na én hapsiként is ilyen vagyok, aki nőket meg ismertem, azoknak a 99%-a ilyen volt. :)

De épp olvastam minap egy nő írását, azt írta, ő agyonütne minden állatot simán, és szívesen megenné őket.

Na most melyik a jobb?

Bírom, hogy ez alapján ítéltek meg valakit... :D Minden fontos döntésemet az életemben önállóan hoztam, és ha utólag nem is voltam vele teljesen megelégedve, nem bántam meg. Felelősségteljes felnőtt vagyok, és merem azt mondani, hogy erős, határozott, racionális nő. Ott, ahol kell.

De szabadidőmben hadd legyek már én önmagam! Minden vizsgaidőszakomat úgy ünneplem, mint anno kisiskolásként az ötös matekdogáimat: cukorkával, rajfilmekkel, télen forrócsokival. Képes vagyok szigorúan edzeni annyira, hogy le tudjak futni egy félmaratont, képes vagyok megemberelni magam, hogy ne lógjak el egy edzést sem, de utána igenis tudok szökőkútban ugrálni, hazafelé sétálva babákkal gügyögni, vagy a hozzám odaszökkenő kiskutyákat szétimádni a kedves gazdi örömére. És igen, otthon is begubózom a gép elé, és ha 9gagen vagy valahol szembejön velem egy kisállat, felnyüszögök, hogy juj, de aranyos! Főleg ha más is van a szobában, akkor meg rá is játszok, hogy nézze meg, de édes. Ugyanígy beleélem magam az adott játékba is, amivel játszom, és ez így van jól, mert ezeknek a pillanatoknak nincs tétje, ahol meg kellene magamat tartóztatni. Mondom ezt én, aki évek óta nem sírt idegenek előtt, mert nem rájuk tartozik a nyűgöm. Nem akarok "menő" lenni, nem érdekel, mennyire "gáz" ez, ilyen a természetem. Szeretek látványosan örülni dolgoknak, cuki dolgokért odalenni, rácsodálkozni olykor arra is, ami mellett más vállvonogatva elmegy...

És köszönöm, nem vagyok éretlen. Mondjátok az éretlent arra a hisztis tyúkra, aki a párjával bőgve üvöltözik, meg játszmázik, vagy nem tud alkalomhoz illően felöltözni, és viselkedni, meg társai. Ha nektek egy kutyusra való ilyen reakció socially awkward, sajnálom.:) Nekem meg az szánalmas, mikor egy pasi húzza a száját, ha a gyerek megmarkolja az ingjét, vagy a kutya ráugrik, meg ha nem tud felszabadultan nevetni egy filmen, mert neki *komoly férfinek* kell lennie. Képmutatás, amire normális önértékeléssel semmi szükség nem lenne.

21L