Kutyas ferfiak, ti csak kutyas lanyokkal ismerkedtek? Fontos nektek, hogy a no is allatbarat legyen?

Hát én kutyasétáltatás közben nem állok le nagyon cseverészni másik kutyásokkal,mert a kutyám megbolondul egy másik kutyát ha meglát csak messziről is. Úgyhogy kerüljük a többi kutyát és ők is inkább irányt váltanak ha meglátják, hogy nagy erőkkel kell nyugtatgatni a kutyámat már messziről... Pedig nem egy őrjöngő véreb, csak kicsit hiperaktív. De a szomszédok, emberek, sokszor idegenek is megállnak barátkozni a kutyámmal, mert cuki. Mivel én nő vagyok, azt tapasztalom, hogy idegen pasik viszont előszeretettel köszönnek rám itt a környéken amikor sétálunk. Ha nagyon akarnám, talán tudnám pasizásra is "használni" a kutymákomat.

Hát nem tudom én nem vonnék le ilyen következtetéseket, én is kutyás vagyok, de ha megállnak a kutyák szaglászni egymást vagy játszani, én akkor se nagyon szoktam szóba elegyedni a másik gazdával. Nem azért mert nem szeretnék, csak úgy látszik nem olyan a kisugárzásom, hogy feltétlenül beszélgetésre késztessem az embereket, meg én is meg vagyok illetődve ha idegenekkel kell beszélni, szóval ha más kezdeményez én akkor se mindig tudom fenntartani a dolgot. Meg sokszor jobb is így, nem szeretem az erőltetett, értelmetlen beszélgetéseket. Szóval azt nem mondanám, hogy túl közvetlen vagyok, a többi az rám éppenséggel igaz, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkire aki kutyás arra igaz. És azt se mondanám, hogy sose vagyok búval bélelt, mert akkor hazudnék. A kutyás emberek is lehetnek szomorúak, van hogy a kutyám se tud felvidítani, maximum átmenetileg megmosolyogtat vagy javít a helyzeten, de teljesen nem oldja meg minden problémámat.

Ugyan most nincs kutyám, de amikor volt elég sok emberrel beszélgettem kutya sétáltatás közbe, volt is egy állandó kutyás társaság akikkel esténként együtt mentünk sétálni. Nem alapkövetelmény, hogy kifejezetten kutyás legyen, de az már lehet hátrány ha kifejezetten állatgyülölő.