Gazdag, tanulmányaikban sikeres, önálló lányok, volna esélye nálatok egy olyan srácnak, aki nagyon szegény anyagi körülmények között él az anyukájával? (Bővebben lent, igazából mindenki tanácsát szívesen olvasom)

Van egy lány, akit már több mint egy éve nagyon szeretek. Ugyanarra az egyetemre járunk, de más szakra és nem vagyunk évfolyamtársak sem. Ő 2 évvel korábbi évfolyamra jár. Már amikor legelőször megláttam, teljesen beleszerettem.

Megpróbáltam róla kideríteni mindent, hogy a közelébe férkőzhessek. Kiderült, hogy rendkívül gazdagok a szülei. Olyan villában laknak, amilyet csak filmen látni. El is mentem megnézni, mert nem akartam elhinni, amit egy barátom mondott. És ebben a palotában még csak alig tartózkodnak, jobbára a házvezetőnő, a kertész, meg az udvaron sétáló két rottweiler lakik benne, ugyanis a szülei állandóan üzleti utakon vagy nyaraláson vannak.

A lány sem lakik itt, mert 18 éves korától saját kertes házat vettek neki, saját autóval a garázsban. Jogsija is van, és azzal jár suliba. Szorgalmas és jó tanuló, már két nyelvvizsgája van. Úgy tudom hogy barátja nincs, hogy volt e azt nem tudom, baráti körét sem nagyon ismerem. Mindössze 2-szer váltottunk pár szót eddig véletlenszerűen.

Direkt veszek fel olyan órákat, amiket nem is kellene, ha meglátom, hogy ő is felvette, csak hogy a közelében lehessek. Ha csak meglátom, hogy egy fiúval beszél, olyan féltékenység vesz rajtam erőt, hogy a fejemet a falba tudnám verdesni és könnybe lábad a szemem.

Mindenki, akivel eddig beszéltem erről – igaz nem voltak sokan – azt mondta esélytelen és hogy felejtsem el. Próbáljak olyan lányt keresni, aki hozzám hasonló társadalmi és vagyoni osztályba tartozik. De én őt szeretem! Nem is tudok más lányra nézni sem! Tényleg ennyire számít a pénz és a vagyoni helyzet? Azt kívánom bárcsak ő is ilyen lenne mint én – pedig nem akarok neki rosszat – vagy én lehetnék olyan, mint ő! Én próbálkozok, erőlködök, suli mellett még dolgozom is, de még sem tudok ötről a hatra jutni. A semmiből teljes önállóságot, saját lakást teremteni. Még évtizedekbe kerülhet mire saját lakásom lehet! És akkor hol lesz ő és hol én? És ő még a tanulmányaiban is sikeresebb. Nekem nagyon sok erőfeszítésembe kerül, hogy ösztöndíjat szerezzek és nem is sikerül mindig. Megpróbáltam mindent számba venni, hogy meglássam, mi az amit adni tudnék neki, és rá kellett jönnöm, hogy igazából semmi, mert mindene megvan, sőt mindenben jobb mint én vagyok. Csak szeretetemet tudnám. És még ha ez elég is lenne, attól félek, hogy nem tartana sokra, talán lenézne. Vagy ha ő még nem is, de én érezném mellette magam egy senkinek. És ez tönkre tehetne mindent.

Úgy gondoltam írok egy kicsit részletesebben róla és magamról, hátha ez segít tanácsot adni és talán ez is fontos lehet:

Elég csendes, halk szavú, lányokkal szemben talán kicsit félénk vagyok. Nem vagyok félszeg, barátnőm is volt már, csak általában kicsit félénk vagyok az ismerkedés kezdetén. Szóval nem olyan rámenős nagydumás. Mondjuk ha egy emberrel beszélek egyszerre, akkor általában jól el tudunk beszélgetni, de ha már kettő vagy több személlyel, akkor van úgy hogy zavarba vagyok. Tudom, ez hülyeség de ez van.

Ő viszont sokkal jobban kommunikál, és bármikor bárkivel láttam, akár élőben vagy telefonon, mindig nagyon magabiztos és célratörő volt.

Nem iszom, nem dohányzom, egészségesen táplálkozok és elég sokat sportolok. Ő úgy tudom aerobikra jár, ez meg is látszik az alakján. Kb. 170 cm magas, csak kicsivel alacsonyabb, mint én, hosszú gesztenyebarna haja és gyönyörű kék szeme van.

Csak visszafogottan, de nagyon ügyesen sminkeli magát. A parfümöket szagolgattam boltokban, meg Avon tanácsadónőhöz vittem el a könyvet* (*amiről majd később lesz szó), de nem tudtam rájönni, mi lehet, a nő azt mondta, hogy szerinte ez valamilyen egyénileg kikevert parfüm lehet, még ő is csak hallott erről, de azt mondta 100-150 e között kezdődik.

Rendkívül divatosan öltözködik, néha olyan mintha egy divatlapból lépne elő. Általában miniszoknyás kosztümben vagy egyrészes rövid nyári ruhában jár, magas sarkúban. Télen magas szárú csizmában. Sportcipőben még egyszer sem láttam. Egyszer előadáson a mögötte ülő két lány közül az egyik hallottam, hogy odasúgta a másiknak, a táskájára mutatva, hogy ez krokodilbőr. Én ehhez mondjuk nem értek, de biztos úgy volt.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem őt figyelni, meg hogy beleestem, tehát mondhatjuk, hogy egy éve minden alkalommal ha láttam, felírtam, hogy milyen ruha volt rajta. És még mindössze csak 2-szer volt rajta ugyanaz!

Igazából azt nem tudom, hogy szabadidejét mivel szokta tölteni, mit szeret csinálni vagy mit nem. Szórakozóhelyeken, diszkóban – mondjuk én is elég ritkán – még nem láttam.

Kocsijából, amikor megérkezik vagy elindul elég gyakran szól zene (nem dübörögve, csak úgy diszkrétebben), és ebből a gyakoriból elég sok volt Inna. Úgy gondolom szeretheti a zenéjét, ami azt jelenti, hogy az én ízlésemmel egyezik, bár én nagyon sokféle zenét szeretek és elég sok félét nem (inkább a manapság rádiókban leggyakrabban játszottak többségét nem, Inna kivétel).

Amiért még jobban belehabarodtam az, hogy úgy látom jólelkű. Ezt egészen kicsi dolgokból vettem észre, pl. egy májusi napon (tavaly) éppen a kocsijához sietett, és egyszer csak hirtelen lehajolt a földre valamiért. És mivel miniszoknyában volt, ez majdnem elterelte a figyelmemet, de végül nem, mert megláttam, hogy egy hátára esett cserebogarat fordított talpra. És ezt olyan jó volt látni. Tudom kártékony meg minden, és akinek kertje van meg is értem, hogy pusztítja, de azt akkor is olyan rossz nézni, hogy a járdákon készakarva is tapossák sokan. Vagy legalábbis észre sem vesznek egy ilyen jelentéktelennek tartott állatot. Igazából még soha senkit nem láttam hogy ilyet tett volna, rajtam és anyukámon kívül. Mikor kiskoromban is esős időben sétáltunk az erdőben, bizony sok idő telt el, mire egy-egy út végére értünk, mivel az összes utunkba kerülő fuldokló éti csigát kiszedtük a pocsolyákból.

Aztán egy másik alkalommal láttam, ahogy kedvesen elbeszélgetett elég sokáig egy zavarodott, rendkívüli öregemberrel, aki véletlenül tévedt be az egyetem épületébe. A kéregetőknek is rendszeresen ad elég nagy összegeket.

Én átlagos testalkatú vagyok, kissé sportos, inkább vékonyabb, hajam rövid 2-5 cm között váltakozik, oldalt és hátul rövidebbre van nyírva, sötétbarna, szemem középbarna. Általában farmert hordok, inkább fakókéket, inggel. Nyakamban van bőrszíjon egy ékkő (citrin), ezt mindig hordom, unokatestvérem adta nekem ajándékba néhány éve, mikor másik városba költöztek. Ő lány és olyan közel állt hozzám, mint egy testvér, talán még attól is közelebb, egészen kicsi korunktól kezdve sokat voltunk együtt. 3 évvel fiatalabb, mint én, na ő nagyon sokat mondogatta nekem, hogy milyen jóképű vagyok, meg hogyha nem lennénk rokonok olyan szívesen lenne a barátnőm.

Még annyit mondanék el, hogy múltkor könyvtárban egy könyvet kerestem egy polcon, ő meg a túloldalán volt, ő is keresett egy könyvet – én nem tudtam, hogy ott van – csak ahogy ott kerestük a könyvet, pont ott eldőlt egy sor könyv és megláttuk egymást. És akkor rám mosolygott és valami olyasmit mondott, hogy: „Bocs.”, mivel igazából ő borította el a könyveket véletlenül. (Ha ezt is beleszámítjuk akkor már 3-szor „beszéltünk”). És én tudom, ez nem jelent semmit, de azóta még a korábbinál is erősebben gondolok rá minden percben. És mikor elment megnéztem, hogy melyik könyvet vette ki és állandóan figyeltem az adatbázisban, hogy mikor hozza vissza és amikor vissza hozta, azonnal kivettem én is, mert érezni akartam a könyvön az illatát. Hát ennyire menthetetlenül belezúgtam!

Bárkinek a válaszát és tanácsát szívesen fogadom. De elsősorban olyan lányokét, akik elég jó anyagi körülmények között élnek, hogyha egy olyan fiú udvarolna nekik, mint én el tudnák e őt fogadni?

Köszönöm mindenkinek:)