Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gazdag, tanulmányaikban sikeres, önálló lányok, volna esélye nálatok egy olyan srácnak, aki nagyon szegény anyagi körülmények között él az anyukájával? (Bővebben lent, igazából mindenki tanácsát szívesen olvasom)
Van egy lány, akit már több mint egy éve nagyon szeretek. Ugyanarra az egyetemre járunk, de más szakra és nem vagyunk évfolyamtársak sem. Ő 2 évvel korábbi évfolyamra jár. Már amikor legelőször megláttam, teljesen beleszerettem.
Megpróbáltam róla kideríteni mindent, hogy a közelébe férkőzhessek. Kiderült, hogy rendkívül gazdagok a szülei. Olyan villában laknak, amilyet csak filmen látni. El is mentem megnézni, mert nem akartam elhinni, amit egy barátom mondott. És ebben a palotában még csak alig tartózkodnak, jobbára a házvezetőnő, a kertész, meg az udvaron sétáló két rottweiler lakik benne, ugyanis a szülei állandóan üzleti utakon vagy nyaraláson vannak.
A lány sem lakik itt, mert 18 éves korától saját kertes házat vettek neki, saját autóval a garázsban. Jogsija is van, és azzal jár suliba. Szorgalmas és jó tanuló, már két nyelvvizsgája van. Úgy tudom hogy barátja nincs, hogy volt e azt nem tudom, baráti körét sem nagyon ismerem. Mindössze 2-szer váltottunk pár szót eddig véletlenszerűen.
Direkt veszek fel olyan órákat, amiket nem is kellene, ha meglátom, hogy ő is felvette, csak hogy a közelében lehessek. Ha csak meglátom, hogy egy fiúval beszél, olyan féltékenység vesz rajtam erőt, hogy a fejemet a falba tudnám verdesni és könnybe lábad a szemem.
Mindenki, akivel eddig beszéltem erről – igaz nem voltak sokan – azt mondta esélytelen és hogy felejtsem el. Próbáljak olyan lányt keresni, aki hozzám hasonló társadalmi és vagyoni osztályba tartozik. De én őt szeretem! Nem is tudok más lányra nézni sem! Tényleg ennyire számít a pénz és a vagyoni helyzet? Azt kívánom bárcsak ő is ilyen lenne mint én – pedig nem akarok neki rosszat – vagy én lehetnék olyan, mint ő! Én próbálkozok, erőlködök, suli mellett még dolgozom is, de még sem tudok ötről a hatra jutni. A semmiből teljes önállóságot, saját lakást teremteni. Még évtizedekbe kerülhet mire saját lakásom lehet! És akkor hol lesz ő és hol én? És ő még a tanulmányaiban is sikeresebb. Nekem nagyon sok erőfeszítésembe kerül, hogy ösztöndíjat szerezzek és nem is sikerül mindig. Megpróbáltam mindent számba venni, hogy meglássam, mi az amit adni tudnék neki, és rá kellett jönnöm, hogy igazából semmi, mert mindene megvan, sőt mindenben jobb mint én vagyok. Csak szeretetemet tudnám. És még ha ez elég is lenne, attól félek, hogy nem tartana sokra, talán lenézne. Vagy ha ő még nem is, de én érezném mellette magam egy senkinek. És ez tönkre tehetne mindent.
Úgy gondoltam írok egy kicsit részletesebben róla és magamról, hátha ez segít tanácsot adni és talán ez is fontos lehet:
Elég csendes, halk szavú, lányokkal szemben talán kicsit félénk vagyok. Nem vagyok félszeg, barátnőm is volt már, csak általában kicsit félénk vagyok az ismerkedés kezdetén. Szóval nem olyan rámenős nagydumás. Mondjuk ha egy emberrel beszélek egyszerre, akkor általában jól el tudunk beszélgetni, de ha már kettő vagy több személlyel, akkor van úgy hogy zavarba vagyok. Tudom, ez hülyeség de ez van.
Ő viszont sokkal jobban kommunikál, és bármikor bárkivel láttam, akár élőben vagy telefonon, mindig nagyon magabiztos és célratörő volt.
Nem iszom, nem dohányzom, egészségesen táplálkozok és elég sokat sportolok. Ő úgy tudom aerobikra jár, ez meg is látszik az alakján. Kb. 170 cm magas, csak kicsivel alacsonyabb, mint én, hosszú gesztenyebarna haja és gyönyörű kék szeme van.
Csak visszafogottan, de nagyon ügyesen sminkeli magát. A parfümöket szagolgattam boltokban, meg Avon tanácsadónőhöz vittem el a könyvet* (*amiről majd később lesz szó), de nem tudtam rájönni, mi lehet, a nő azt mondta, hogy szerinte ez valamilyen egyénileg kikevert parfüm lehet, még ő is csak hallott erről, de azt mondta 100-150 e között kezdődik.
Rendkívül divatosan öltözködik, néha olyan mintha egy divatlapból lépne elő. Általában miniszoknyás kosztümben vagy egyrészes rövid nyári ruhában jár, magas sarkúban. Télen magas szárú csizmában. Sportcipőben még egyszer sem láttam. Egyszer előadáson a mögötte ülő két lány közül az egyik hallottam, hogy odasúgta a másiknak, a táskájára mutatva, hogy ez krokodilbőr. Én ehhez mondjuk nem értek, de biztos úgy volt.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem őt figyelni, meg hogy beleestem, tehát mondhatjuk, hogy egy éve minden alkalommal ha láttam, felírtam, hogy milyen ruha volt rajta. És még mindössze csak 2-szer volt rajta ugyanaz!
Igazából azt nem tudom, hogy szabadidejét mivel szokta tölteni, mit szeret csinálni vagy mit nem. Szórakozóhelyeken, diszkóban – mondjuk én is elég ritkán – még nem láttam.
Kocsijából, amikor megérkezik vagy elindul elég gyakran szól zene (nem dübörögve, csak úgy diszkrétebben), és ebből a gyakoriból elég sok volt Inna. Úgy gondolom szeretheti a zenéjét, ami azt jelenti, hogy az én ízlésemmel egyezik, bár én nagyon sokféle zenét szeretek és elég sok félét nem (inkább a manapság rádiókban leggyakrabban játszottak többségét nem, Inna kivétel).
Amiért még jobban belehabarodtam az, hogy úgy látom jólelkű. Ezt egészen kicsi dolgokból vettem észre, pl. egy májusi napon (tavaly) éppen a kocsijához sietett, és egyszer csak hirtelen lehajolt a földre valamiért. És mivel miniszoknyában volt, ez majdnem elterelte a figyelmemet, de végül nem, mert megláttam, hogy egy hátára esett cserebogarat fordított talpra. És ezt olyan jó volt látni. Tudom kártékony meg minden, és akinek kertje van meg is értem, hogy pusztítja, de azt akkor is olyan rossz nézni, hogy a járdákon készakarva is tapossák sokan. Vagy legalábbis észre sem vesznek egy ilyen jelentéktelennek tartott állatot. Igazából még soha senkit nem láttam hogy ilyet tett volna, rajtam és anyukámon kívül. Mikor kiskoromban is esős időben sétáltunk az erdőben, bizony sok idő telt el, mire egy-egy út végére értünk, mivel az összes utunkba kerülő fuldokló éti csigát kiszedtük a pocsolyákból.
Aztán egy másik alkalommal láttam, ahogy kedvesen elbeszélgetett elég sokáig egy zavarodott, rendkívüli öregemberrel, aki véletlenül tévedt be az egyetem épületébe. A kéregetőknek is rendszeresen ad elég nagy összegeket.
Én átlagos testalkatú vagyok, kissé sportos, inkább vékonyabb, hajam rövid 2-5 cm között váltakozik, oldalt és hátul rövidebbre van nyírva, sötétbarna, szemem középbarna. Általában farmert hordok, inkább fakókéket, inggel. Nyakamban van bőrszíjon egy ékkő (citrin), ezt mindig hordom, unokatestvérem adta nekem ajándékba néhány éve, mikor másik városba költöztek. Ő lány és olyan közel állt hozzám, mint egy testvér, talán még attól is közelebb, egészen kicsi korunktól kezdve sokat voltunk együtt. 3 évvel fiatalabb, mint én, na ő nagyon sokat mondogatta nekem, hogy milyen jóképű vagyok, meg hogyha nem lennénk rokonok olyan szívesen lenne a barátnőm.
Még annyit mondanék el, hogy múltkor könyvtárban egy könyvet kerestem egy polcon, ő meg a túloldalán volt, ő is keresett egy könyvet – én nem tudtam, hogy ott van – csak ahogy ott kerestük a könyvet, pont ott eldőlt egy sor könyv és megláttuk egymást. És akkor rám mosolygott és valami olyasmit mondott, hogy: „Bocs.”, mivel igazából ő borította el a könyveket véletlenül. (Ha ezt is beleszámítjuk akkor már 3-szor „beszéltünk”). És én tudom, ez nem jelent semmit, de azóta még a korábbinál is erősebben gondolok rá minden percben. És mikor elment megnéztem, hogy melyik könyvet vette ki és állandóan figyeltem az adatbázisban, hogy mikor hozza vissza és amikor vissza hozta, azonnal kivettem én is, mert érezni akartam a könyvön az illatát. Hát ennyire menthetetlenül belezúgtam!
Bárkinek a válaszát és tanácsát szívesen fogadom. De elsősorban olyan lányokét, akik elég jó anyagi körülmények között élnek, hogyha egy olyan fiú udvarolna nekik, mint én el tudnák e őt fogadni?
Köszönöm mindenkinek:)
Dehogy rajongok a cuccaiért! Írtam, hogy azt kívánom bárcsak olyan szegény lenne, mint én! Még ezt előbb írtam, mint azt, hogy én legyek olyan gazdag, mint ő! Mindkét kívánságomnak csak egy oka van: Ő. Amúgy sosem kívántam gazdag lenni, csak miatta jött ez. Azokat a dolgokat csak azért írtam le, hogy akit érdekel elolvassa és egy kicsit jobban megismerje őt is, engem is.
Gyermekkorom boldog is volt meg nem is. Otthon minden okés volt, de suliban voltak gondok. És igen ezek között volt olyan is, hogy lenéztek a szegénységem miatt. De ez még sem eredményezte azt, hogy gazdag akartam lenni. De most ebbe nem szeretnék bele menni.
A lány mért gazdag. Ő szerezte azt a sok pénzt?
Felvg vele , hogy gazdag? mert ha nem akkor nem is számít neki.
ezaz , ő tett valamit érte ??
csak belecsöppent a mesevilágba ahol királylány leehet
A leírásod alapján egy nagyon-nagyon édes srác lehetsz.
Szerintem egy próbát megér. Ha az a csaj tényleg olyan kedves,mint amilyennek írod,akkor rád fog figyelni,nem pedig az anyagi helyzetedről fog kérdezni téged.
Tudod,amúgy is van az a mondás,hogy a pénz nem boldogít.:)
Max,ha látod,hogy mégsem nyit feléd,akkor hagyod és keresel egy másik lányt. Hidd el,vannak csajok,akik pont ilyen pasit keresnek.:)
16/L
Nagyon érdekes ez a történet. A baj az, hogy még meg sem próbáltad, s már látatlanban rettegsz a jövőtől. Honnan tudhatnád, hogy számít-e neki, ha nem kezdesz vele? A másik pediglen az, hogy a szeretetet nem pénzben mérik, csak ebben a torz világban lehet azt hinni, hogy pénzzel ki lehet váltani érzéseket, élményeket. Szerintem százszorta többet jelent bármi közös tevékenység a szerelmemmel, mint az, hogyan áll anyagilag. A szerelem sok mindent le tud győzni. Ez az egyik oldal.
A másik: volt régen egy mondás: Suba a subához, guba a gubához. Édesanyám szerint nem véletlenül. Igaza van a lánynak, aki itt írta, hogy milliárdos pasija volt, mégsem érezte magát mellette felszabadultnak. Mert ott motoszkál mindig ez a megfelelési kényszer, nem csak a lánynak, hanem a barátainak, a társadalomnak.
Ennek ellenére, azt gondolom, te nem a lány barátait akarod meghódítani, hanem Őt. Akkor pedig, vágj bele, és vállald a kockázatait, mert ha nem próbálod meg, csak a kérdések és kételyek maradnak. Próbáld meg, légy kreatív, figyelmes, és majd az együtt töltött idő eldönti, volt/van-e okod félni azoktól a dolgoktól, amiket leírtál. Mert, lehet, hogy sok pénze van, megvan minden divatos kütyüje, stb., de... teszem azt, hol vannak a szülei? Azt hiszem, érzelmileg közel sem olyan gazdag, mint anyagilag, és lehet, hogy pont rád, illetve egy olyan emberre van szüksége, aki Őt szereti, nem pedig azt, ami körülveszi. Ha pedig már ott tartotok, hogy tényleg együtt vagytok, igyekezz mellőzni anyagi aggodalmaidat, megbeszélni meg kell, de örökösen hallgatni nagyon fárasztó.
Légy önmagad, legyen önbizalmad, és cselekedj! Remélem, összejön nektek!! :)
22/L
Fel kell hagynod az aggodalmaskodással és magabiztossá kell változnod. Ezzel nyerhetsz, ha megszabadulsz a félelmeidtől. A családunkban volt arra példa, hogy a lány gazdag volt, lakást kapott egyetem alatt, és hírességek a rokonai. A fiú szegényebb volt, de tanult, és bátorságot vett. Most gazdagabbak, mint a lány szülei voltak.
Röviden ez a történet, jó lenne ha rövidre fognád a dolgokat, cselekednél pénzkeresés területén férfiasan, építs karriert, ne aggodalmaskodj és beszélgess a lánnyal.
Arra is volt példa nálunk, hogy a fiú volt gazdagabb, neki voltak befolyásosabb rokonai, mégis a lány szorgalmasabb lett, és most ő keres jobban. Ezek a dolgok alakulnak a házasságban, mert kettőnek együtt jobban megy.
Baráti körömben pedig a gazdagok sokkal normálisabbak és kedvesebbek,lojálisabbak, becsületesebbek, mint a szegényebb társaik általánosságban. (Ez nem azt jelenti, hogy az ellenkező helyzet nincs jelen a világban.) Nem kell a gazdag lányoktól félni, a belső számukra fontosabb, mint a külső vagy a pénz. Bár fiatalabbként én is azt tartottam fontosabbnak, hogy a fiú is legyen gazdag, és van egy fiú ismerősöm, akik szerényebb körülmények között élnek és mindig félénkebben viselkedett a környezetemben. Nem tetszett,de végül elfogadtam és egyre szimpatikusabb számomra, ő meg magabiztosabb lett. Tény,hogy alapvetően inkább gazdagabbakkal, becsületesebbekkel, szorgalmasabbakkal barátkozom, és inkább eltávolodok azoktól, akik félnek, remegnek (és ez emészti fel minden idejüket attól,hogy cselekednének),de abszolút nem lehetetlen,hogy összejöjjön nektek. Bár ne haragudj,de nem férfias, hogy így kémkedsz utána, nekem nem lenne túl szimpi... de van egy ismerősöm, akivel ugyanezt csinált a srác, először elhajtotta a lány, majd 1,5 év alatt beilleszkedett a lány baráti körébe és most esküvőt terveznek. :D
Sziasztok!
Ez ma (pénteken) történt.
Múlt héten ő nem volt ezen az órán, és így nem tudott róla, hogy elmarad.
Szóval (ha csak nem értesítette valaki, ami valószínű, ui. nem nagyon ismert innen senkit) úgy tűnt, el fog jönni. És én is ott leszek. Hogy kicsit felturbózzam a bátorságomat, csináltam 90 fekvőtámaszt, aztán a fülembe dugtam a Vaid Vaprust-ot ( http://www.youtube.com/watch?v=--i3pwGGabE), így indultam el.:)
Már egy félórával előtte ott várakoztam a folyosón. Nagyon el voltam szánva, még egy felest is bekaptam, (mint írtam nem iszom, csak egy haver ajánlotta, utána persze el kellett rágnom egy egész csomag mentolos rágógumit), és mégis mikor megláttam, hogy közeledik, nyugodt, magabiztos lépteivel és napszemüvegét homlokára tolva méri fel a terepet, közte engem, úgy vert a szívem, mint 3 évesen az orvosi rendelőben (nem, sokkal jobban).
Ő: Szia!
Én: Szia!
Ő: Kicsit késtem. Hol lehetnek a többiek, ilyenkor már mindenki itt szokott lenni?
Én: Igen, te nem voltál múlt héten, így nem tudhatod. A tanár azt mondta, nem biztos, hogy el tud jönni, ezért mindenkitől, aki jelen volt elkért egy e-mail címet, hogy csütörtökön, amikor biztosat tud mondani, mindenkit értesíthessen.
Ő: Nem is tudod, most milyen jó hírt mondtál!
Én: Tényleg?
Ő: Aha. Mert egyáltalán nem készültem, pedig beszámolót kellett volna tartanom.
Én: Szívesen értesítettelek volna, csak nem tudom a számod. Ha lenne még ilyen esetleg szólhatok, ha gondolod…
Ő: Ok. Beírod? 0670-------.
-beírom-
Én: Az enyémet adjam meg?
Ő: Csak hívj.
Én: Ok.
-felhívom-
Ő: Látod? Már meg is van a számod.
Én: A neved ugye: -------- ---------?
Ő: Igen, sch-val. A tiéd ugye ----? De bocsi vezetéknevedre nem emlékszem.
Én: ------.
Ő: Különös vezetékneved van…
Én: A tiéd is.
Ő: Nem ebből elég sok van, de a tiédet még nem is hallottam.
Én: Lefényképezhetlek?
Ő: Hm?
Én: Mármint hogy a telefon miatt, hogy tudjam ki hív, mindenki fényképpel van bekezelve.
Ő: Na jó de előbb én téged! Mosolyogj.
-lefényképez-
Én: Most én jövök.
-lehúzza a napszemüvegét és mosolyog-
Én: Ne, ne már, vedd le! Olyan szép szemeid vannak, ne takard el.
-mindketten nevetünk-
Ő: Na jó.
-lefényképezem, nagyon gyönyörű:)-
Ő: Na mennem kell. Be kell szereznem valahonnan azt a könyvet. Tudod, abból kellett volna előadást tartanom, már egyszer volt is nálam, de még nem fejeztem be, lejárt, visszahoztam, és még azon a napon jöttem volna érte, de valaki kivette, és még azóta sem hozta vissza…
-kicsit megáll bennem az ütő, valahogy azaz érzésem, ez az a könyv-
Én: Megkérdezhetem mi a címe?
Ő: Igen.
-nevet-
Én: Mi az, valami vicceset mondtam?
Ő: Csak ez, hogy „megkérdezhetem”. Csak kérdezd meg, ne kérj rá engedélyt. Ez nagyon lassítaná a kommunikációt az emberek között, ha minden kérdésükre külön engedélyt kérnének, attól függetlenül, hogy aranyos lenne.
Én: Ok. Szóval, mi a címe?
Ő: - -------------- -------- ------------
-ez az a könyv-
-villámgyorsan kell döntenem: megmondjam, hogy még mindig nálam van (speciel most a táskámban) vagy nem?-
Én: Bocsi, én voltam, aki kivette.
Ő: Komolyan? Ezt a véletlent! És neked mire kell? Illetve, kell még?
Én: Nem, nem szívesen odaadom, itt van most is a táskámban. De igazából nem véletlen…
-kiveszem a táskámból és átadom neki-
Ő: Hát ez nagyon jó, csak ez az egy példány van belőle. Nagyon szépen köszi. De csak ha neked már tényleg nem kell!?
Én: Nem már nem.
Ő: Ok. Következő órán visszahozom neked.
-legalább újra átveszi az illatod-
Ő: Amúgy neked miért kell közgazdász tárgyakat felvenned? Ha jól emlékszem, nem is vagy ilyen szakos…
-újabb gyors döntés kell: most vallomás vagy valami terelés? „vaid vaprust”(„csak bátran”) még kicsit itt zúg a fejemben, meg egyébként sincs semmi ötletem, így hát:-
Én: Igazából… csak azért vettem fel ezeket az órákat… hogy a közeledben lehessek.
-mosolyog, majd kissé nevet-
-aztán elég komolyan néz a szemembe-
-hirtelen, azaz érzésem támad, hogy muszáj megcsókolnom, de mikor odahajolok, mégsem merem és csak a szája sarkát puszilom meg-
-elmosolyodik-
Ő: Na mennem kell. Még egyszer köszi a könyvet. Szia.
Én: Szia.
-kétszer mosolyogva visszanéz, ahogy távolodik-
Szerintetek ezt most nagyon elrontottam vagy éppen hogy jól csináltam? Ha nem jól, akkor végleges vagy van még némi esély? Mi legyen a következő lépés?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!