Volt már valakinek pszichológus hallgató barátnője? Tapasztalatok?

egyszer felcsíptem egyet szórakozóhelyen.

elmondta,hogy pszicho szakos meg mi lesz ha végez.

kőkeményen próbált alázgatni,de viccesen visszavertem az összes támadást.

amit levettem róla,hogy egyből skatulyába rakott.

én voltam a külvárosi csőcselék,aki jóképű és izmos de akkor is egy proli.

szóval kb így állt hozzám én meg adtam alá a lovat.

aztán kimentünk a kocsimhoz és rendesen elcsodálkozott először azon hogy van autóm,aztán meg azon milyen jó kocsi.

a következő meglepi,hogy saját szép lakásom van jó környéken,ezt nem gondolta volna,stb alázó duma.

felmentünk,ott még tovább játszotta az eszét,aztán amikor elővettem a farkam akkor megsértődött és kért,hogy vigyem haza.

annyira nem volt jó csaj,hogy tovább vigyem a játszmát és még vergődjek vele 1 órát úgyhogy mondtam neki,hogy szerinted egy ilyen műveletlen külvárosi proli bunkó van akkora úriember,hogy hajnalban taxisofőrködjön neked?

tévedésben vagy okostojás,aztán kinyitottam az ajtót és letiplizett.

A páromnak az van :) Szerintem főnyeremény vagyok, de hát nem tudok elfogulatlan lenni :D

Annyi, hogy ha mondjuk a szaktársaimból indulok ki, a legtöbben az a kategória, akit itt gyakorin mindenki keres- nem plázacica, kedves, empatikus (bazeg, hiszen pszichóra járunk, vagy mi), néhány kivételtől eltekintve nem előítéletes, és nem is zavar el, ha megközelíted. Mindeközben csinos, jó megjelenésü(n)k van, de a természetes fajtából (max hajfestés, de semmi egyéb tuning, mint a cici vagy a száj). Ebben a közegben szocializálódtam gyakorlatilag a teljes felnőtt koromban, és ezért őszintén nem értem, amikor itt mindenki a csupa ribire panaszkodik, mert bakker a 200 fős előadóteremben soha nem látok olyat, akikről szó szokott itt lenni. Akiket közelebbről is ismerek, azok is jó fejek, közvetlenek, megértőek. Nem hiszem, hogy az "elemezgetés", amitől mindenki tart, ha meghallja, mit tanulunk, nálunk még olyan nagyon jelen lenne nagy általánosságban, mert az elvileg szakmai ártalom, mi meg (legalábbis, az ELTE berkein belül) élő emberrel tanulmányaink során nagyjából 2 alkalommal találkozunk (alapképzésről beszélek), nehéz reflex-szerűen kezelni ezt a dolgot tehát.

Ezt leszámítva egyébként szerintem teljesen normális emberek vagyunk, akik személyenként természetesen változnak, nem hiszem, hogy lehet generalizálni az ÖSSZES pszichológus hallgatóra ráhúzni egy skatulyát, aminek aztán tényleg mindenki meg fog felelni, főleg nem párkapcsolati kérdésekben. Én csak mondtam egy általános véleményt azok alapján, akikkel jobban kijövök, de nyilván hasonló a hasonlót elv itt is működik, mondom, 200 fős évfolyamon azért nem ismerhetek én sem mindenkit.

Szóval, próbáld ki, aztán majd lesznek tapasztalataid. A puding próbája az evés, tudod.