A férfiak szeretnek harcolni?

Nos.....az elején szögezzük le, a mai lányok szerintem nem igénylik, hogy küzdjenek értük, vagy udvaroljanak nekik!:( Azt sem tudják mi az....

Én speciel szeretek bókolni, udvarolni, de a mai lányok nem tudják hova tenni a dolgot. Már mások az elvárások: kocsi, lakás, pénz, nagy f*sz. Aztán ha felnőnek, rájönnek hogy egy igazi kapcsolat nem erről szól.

Ha hagyod hogy küzdjenek érted, szerintem nehéz lesz melléfognod, mert akinek "csak arra kellesz", az inkább tovább áll.

Napjainkban sajnos már nem divat a dolog, amiben persze a pasiknak is szerepük van.......bár ha jobban meggondolom, akkor ha a lányok nem adnák oda magukat secc pecc, talán hódításba kezdenének!:) De erre nincs szükség....

Én a magam példájából tudom mindezt. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam az Igazit (sajnos azóta elveszítettem, de ez részben az én hibám is), akiért küzdeni kellett, udvarolni kellett, le kellett venni a lábáról. Virág, vers, bókok, romantikus esték. Aztán egy idő után már más lett fontos a számára: kocsi, lakás, pénz, nagy f*sz. Szóval változik a világ......vannak akik még szeretnek harcolni egy lányért, és vannak, akik nem!

Én mint lány szólnék hozzá a kérdéshez.

Nem az a típus vagyok, aki csettintésre adja oda magát. Elvárom, hogy megmutassák, tényleg kellek valakinek, mert akkor már egyből biztonságban érzem magam és egyfajta kaland is. Na, azért nem húzom évekig valaki agyát, kizárólag mértékkel.

Viszont.

A legtöbb pasi, akitől akartam komoly kapcsolatot, mind feladott pár nap után, mert - mint utóbb kiderült - nem hosszútávra terveztek ill. beleuntak vagy jött valaki csettintésrevaló.

Aztán egy másik példa. 1 éve lépett az életembe egy férfi. Lassan alakult ki köztünk az első beszélgetés is, hát még a felismerés, hogy nem vagyunk közömbösek egymás iránt. Ő valóban küzdött értem, teljesen megfelelt nekem. Szinte mondhatom, hogy sínen volt a kapcsolatunk, mikor is biztos talajon nyugvó kapcsolatunkat elárultam egy "barátnőmnek". Nem kellett volna, mert ráhajtott a férfire. Azóta (fél év) le sem cuppant róla, holott barátja van, én pedig hiába epekedek a férfiért, jött valaki, aki könnyebben adta magát.

Összegezve, igen, léteznek ilyen pasik még, de (az én! tapasztalom szerint) egy könnyebb préda hamarabb jön, így az is megteszi. Én azt javaslom, mindenféleképpen jó, ha látod a küzdelmet, mert az már nem csak egy futókaland kezdete.

Érdemes rá várni. Mindenkinek megvan a saját "Igazija" :)

famerilla.

Szerintem ez a kérdés nem arra irányul, hogy a nő szétteszi-e a lábát, hanem komoly kapcsolatra.

Az meg olyan, hogy ha a nő játssza az agyát, azzal nem szabad foglalkozni, mert a későbbiekben is fő szórakozása lesz kib.ni az emberrel.

Jó ha egy kapcsolatot egy hosszabb udvarlás előzi meg, mozi, kávé, ilyesmi, amikor úgymond kölcsönösen esélyt ad egymásnak a két ember. Ez nem hiszem hogy harc.

Se nem harc az, hogyha elhívsz valakit és nem jön el. Ha éppen nem ér rá, egyszer belefér, ha folyamatosan visszautasít és nem hajlandó találkozni az vagy majomkodás vagy az érdeklődés hiánya. Egy minimális érdeklődést azért érezni kell ilyenkor, ha nem akkor amúgyis kudarcgyanús az egész. A majmokat meg amúgy is jobb elkerülni, mindenkinek jobb így.

Harc szerintem akkor van ha az egyik fél nem hajlandó kilépni megszokásból, a nem működő kapcsolatából. Olyankor tényleg meg lehet próbálni egykét ötletesebb dolgot.