Jogos a bizalmatlanságom, vagy csak én parázom rá ennyire?

Pont ma egy hete ismertem meg egy férfit.

Mindketten huszonévesek vagyunk.

Alapesetben nagyon ellenzem ezt a facebokon ismerkedést, de tudnék ellenpéldát is mondani, legjobb barátomat is itt ismertem meg, és már több mint 3 és fél éve tart a barátságunk.

Nos a lényeg az, hogy elkezdtünk beszélgetni, pont ma egy hete. Skypot cseréltünk, így már láttuk egymást kamerán is, elég sokat beszélünk. Minden nap keres, érdeklődik, viszont egy kicsit furcsa nekem, ugyanis jövő hétvégén már szeretne velem találkozni. A megnyilvánulásaiból az jön le, hogy nagyon tetszem neki,sokat bókol, kedveskedik, de vannak olyan elszólásai, amik 24 évestől kicsit furán jön le.

Például:

"Szeretnék majd cipőt venni,segítesz választani?Neked szeretnék tetszeni.

(Az ilyet nagyon nem szeretem,ugyanis ne nekem akarjon valaki megfelelni,ne bólogasson rá, csak mert nekem tetszik avagy sem.Természetesen szívesen segítek neki.

A másik, hogy (messze lakik), kb 160 km-re és ilyet kijelent, hetvenezer forintot hoz. Azt hittem padlót fogtam. A pénzével akarna menőzni? Akkor inkább le se jöjjön. Annyira kellemetlen volt...Meg ez az egem akar egy életre,mert nagyon megfogtam, nagyon szimpatikus vagyok neki és nagyon megkedvelt.

Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója, találkoznék is vele nagyon szívesen(akár sokszor is), de nem akarom elsietni, az sem biztos, lenne belőle valami. Ezt meg is írtam neki(jó nem így), s azt mondta, bejön, hogy így gondolkodom, ő sem akarja elsietni,ugyanakkor úgy viselkedik,mintha járnánk már.

Mit tegyek?Valóban komolyak a szándékai? Egy barátnőm kivételével mindegyik azzal jött, aranyos,meg csak udvarol. De mégis bizalmatlan vagyok.

Köszönöm a rendes válaszokat.