A férfiak miért pl. a facebookon próbálnak ismerkedni face to face leszólítás és szóbeli kommunikáció helyett?

Amúgy én azt veszem észre a lányokon, hogy úgy tekintenek a srácokra, férfiakra (jó tudom nem vagyok férfi, mert nem szeretek kezdeményezni), mint valami földönkívüliekre, akiknek nincsenek gondolataik, kételyeik. "Az már nálam nem férfi, aki nem biztos magában". Ja jó, oké :D Nem tudom ti hol szocializálódtatok, ahol önbizalomtól duzzadó tesztoszteronbomba férfiakkal találkoztatok, és azt hiszitek, hogy egy férfi nem tarthat valamitől, de egyszer megnézném azt a helyet. Meg most ha nagyon lesarkítjuk, egymással szemben áll két hím. (óvatosan a férfi megjelöléssel) Az egyik nagyon normális, karrierrel rendelkező, magára adó, de mondjuk nem a legszebb arcú ember, aki emiatt nem mer kezdeményezni, a másik oldalon meg egy drogos alkoholista szépfiú, aki nem csak hogy mer kezdeményezni, de el is tud küldeni a p----ba, akkor most a második a férfi? Oké.

(Légyszi ne jöjjön senki azzal, hogy nem csak ez a két felállás létezik, tudom,hogy nem csak ez van, ezért is írtam, hogy lesarkítom.)

Amúgy meg, amikor elutasítanak, én azt megviselem, nem tudom leszarni, kb az egész estém el van bszva. Most ha haverokkal elmegyek dumálni és néz egy csaj, és menjek oda hozzá (ami nem egyszer megtörtént), és megint rontsam el a saját estémet, merthogy ő nem rám nézett, meg hogy mindenkire mosolyog? Köszi inkább nem.

22/F