Megéri kitartani az elveink mellett, vagy el kell dobni azokat a boldogsághoz?

Szerintem te ideológiát gyártasz ahhoz, hogy egyedül lehess. Elképzeltél egy eszményképet...Jókai regényekben vannak ilyen ideologizált romantikus női alakok, akikről te beszélsz. Az az érzésem, ahogy olvasom a soraidat, hogy a félelmeid táplálják az elvárásaidat. Nem véletlen, hogy kérdést teszel fel, folytasd-e ezt tovább.

Ne tedd.

Tehát akkor te szűz lányt keresel? Csak mert mi van akkor ha valaki olyan ahogy leírod és megbízott valakiben, aztán elromlott a kapcsolat? Ez mindenkivel megesik. Ezek után értektelennek tekinteni, amikor nem is az ő hibája volt, igazságtalan.

Amúgy meg nekem pont ilyen a szemléletem, és pont azért tartom kicsit reménytelennek a párkeresést, mert a felnőtt férfiak többsége semennyit sem hajlandó várni. Mindenki őrült módon rohan valahova, csak azt nem tudom hogy hova. Én meg ugyan nem fogom őket az első randin megcsókolni, leszopni meg bengedni a lakásomba vagy mit tudom én. Ha egy apórcska emberi gesztust teszel feléjük, ők már rögtön félreértik, és ők bármit tesznek érted, megsértődnek ha nem kapják "azt" cserébe. Nekem erre az égvilágon semmi ingerenciám. Sőt magát a szándékos társkeresést is morbidnak tartom. Mesterséges. Szeretem ha a dolgok a maguk természetességében történnek, pl megismerek valakit véletlenül az iskolában és egymásba szeretünk. Ebben szerintem nincs semmi tündérmese. És eddig ez a spontán megismerős rész még szerencsére nem is okozott gondot. Bulizni amúgy sem járok, inni meg sosem szoktam. Na a férfiak, de úgy az emberek általában ha előbb nem, de itt tuti szívrohamot kapnak, hogy ez milyen gáz. xD

De nekem eszembe sem jutott feladni az elveimet. Az igazi elvek ösztönösen jönnek, nem csak úgy hogy te most eldöntötted, hogy ilyen leszel, de ha nem, hát nem, elvagy anélkül is boldogan. Nekem teljesen természetes, hogy ilyen vagyok és ha fel kéne adnom akkor nem lennék boldog. Persze ha te nem tudsz élni párkapcsolat nélkül akkor lehet kompromisszumot kéne kötnöd. Nekem nem létszükséglet, szóval örülök ha van de ha nincs akkor úgy is elvagyok.

Haver nagyon szép dolog az elvek, de azt is érdemes megvizsgálni, hogy tudod-e azt nyújtani amit egy ilyen nő elvár? Mert addig szép a történet, hogy másnak nagyon nehéz legyen felszedni, de vajon meg tudsz-e birkózni veled hogy neked is nagyon nehéz?

A másik, hogy szerintem elég "érdekes" képed van a világról. Pl. ha egy nő nem tartogatja magát, az nem azt jelenti, hogy akkor könnyűvérű... Hanem mondjuk egy normális és általános emberi igény, hogy legyen valaki akivel vagyunk (és a szex is pl).

Én a helyedben elég erősen elgondolkodnék azon, hogy nem valamilyen félelmek táplálják-e ezt a gondolatmenetet a részedről. "24 éves vagyok, és soha nem volt még komoly párkapcsolatom, mert mindig voltak elveim." Valóban ez az oka? Csak mert azt mindig könnyű mondani, hogy az elveim miatt nem volt kapcsolatom, miközben az igazság az, hogy egyszerűen gyáva vagyok kezdeményezni, vagy félek az intimitástól, vagy úgy gondolom, hogy más férfiak jobbak nálam, és ezért akarom, hogy a nő tartogassa magát?

A kérdésre visszatérve pedig ilyen típusú lányok konzervatív/vallásos családok, közösségek közelében bőven vannak.

Be kellene fejezni az önsajnálatot, és megoldások után nézni.

Persze, hogy léteznek ilyen lányok, nem egy kihalt faj.

Attól miért nem lesz valaki jó, ha volt már több kapcsolata? Milyen hátránya lesz ebből? A legnormálisabb barátnőmnek két kezemen megtudom számolni, hogy hány kapcsolata volt. Mitől lett volna ő kevesebb?

Nem a büszkeséged nem adtad fel, hanem az elveid. Eléggé úgy tűnik, hogy az egész furcsa helyzetet megpróbálod beállítani valami fensőségesebb dolognak, pedig nem az.