"Második randin minimum a csók" - Ez most komoly? Miért kell ezt "kötelező dogma"-ként kezelni?

Ki találta ezt ki? És miért van az hogy mindenki birkaként ezt fújja, amolyan "kötelező" jellegűen. És ha valaki nem teszi meg másodjára akkor elvileg "fatökű" meg "lúzer" meg "biztos nem akar semmit", meg ilyen marhaságok...

De könyörgöm, mikor életedben másodjára látsz valakit? Még ha feltételezünk is rövidebb netes ismerkedést előtte, ez akkor is nagyon rohanás. Ez így pont a lényeget veszi el. Ez így kapkodás, és van egy ilyen "siessünk má' me' ha nem vagyol eléggé tökéletes akkó' takaroggyá' me' sietek me' csak"

Illetve sok helyen olvasható, hogy mindent a férfinek kell csinálni - a nő dolga a semmi, ücsörögjön mint a királynő és lesse háy hibát követ el a csávó és ha túl sokat akkor dobja ki. Felelősség természetesen aránytalanul 100-0%-ra elosztva a srác "javára". Bármi baj van arról csak a srác tehet, hiszen neki KELL mindent csinálni, mert "ő a férfi".

Ez így egy őrület. Miért kell kapkodni? Sokak szerint 1 hét(!!!) alatt le kell rendezni mindent szinte... De akkor mi marad későbbre? Hol marad a kellemes várakozás? Miért nincs jelentősége olyan dolgoknak, mint pl. első kézfogás? Hol maradnak a "klasszikus" dolgok? Séták a holdfényes éjszakában? Egymásnak támaszkodva nézni a naplementét?

Jó irányba haladunk? (???) Nem tudom ez a materialista szemlélet mennyire jó.