Összejönnétek olyan pasival, aki azt mondja, hogy nem létezik végleges kapcsolat?

Miért létezik?

Holtomiglan-holtodiglan?

A mai világban ezt már sajnos senki nem gondolja komolyan!!!

Én igen,mert én is így gondolom:D

És sokkal izgalmasabb az élet,ha nem tudod,mi vár még rád,mintha eldöntitek,hogy "akkor mi örökké együtt leszünk".Persze,amíg szerelmes vagy,addig jó ezt gondolni,de a szerelem elmúlik idővel.

20N

Az, hogy az ember változik, nem azt jelenti, hogy nem létezik végleges kapcsolat. Miért ne fordulhatna elő, hogy két ember együtt, ugyanolyan irányba változik?

Hogy összejönnék-e vele, az az életkoromtól függne. Mondjuk 20 évesen még el tudnám ezt fogadni, ha vége, majd lesz másik. 25-30 év körül, mikor az ember már társra és családra vágyik, valamint az szeretné, hogy megtalálja a (végleges) igazit, nem hiszem, hogy okos döntés egy ilyen hozzáállású pasi mellett maradni.

Engem elrettentene ez a hozzáállás. 17 évesen, amikor egyáltalán elkezdtem ezt az egész társkeresős, párkapcsolatos témát, akkor is úgy gondoltam, hogy ha valaki nem örökre tervezi, akkor nincs értelme az egésznek, csak időhúzás. Persze, van az a helyzet, amikor valaki csak szórakozásból, unalomból "tart" párt, de én sosem erre vágytam, én mindig a holtomiglan-holtodiglant kerestem. Az egy dolog, hogy eddig nem jött össze, de ennek ellenére én továbbra sem bonyolódnék bele olyan párkapcsolatba, amiről nem gondolom azt őszintén, a szívem legmélyéről, hogy ez örökké tarthat.

Sajnálom, én még nem nőttem ki ebből a rózsaszín felhőkön úszós korszakomból :) Valahol remélem, hogy soha nem is fogok... De pont ezért, nem tudnék olyan társat elképzelni magam mellé, aki nem gondolja ugyanígy.

23/N

@ 17:

Bár én ennél racionálisabban (vagy talán csak pesszimistábban) állok ehhez, azért jó tudni, hogy vannak még, akik így gondolkodnak, és kívánom, hogy megtaláld, amit keresel.

Nálam már nincs rózsaszín köd, ennek ellenére nem kezdenék vele, nem egyezik az elképzelésünk egy kapcsolatról.

Legfeljebb kis kalandnak, meg olyan pasinak, aki karbantartja a libidóm, amíg nem találkozok olyannal, akivel hosszú távra tervezek, mert akkor repül.

Egy kapcsolatot ő ezek szerint úgy kezel, hogy majd lesz valahogy, és ha nem OK valami, akkor lelép.

Én úgy gondolom, hogy két ember kemény munkája van benne abban, mikor évekig, évtizedekig együtt élnek. Két ember kell hozzá, ahol mindkettő elhatározza, hogy igenis kitartanak a másik mellett.

Hülye példa, de olyan mint a ház vásárlás: bármi közbe jöhet, ki tudja, mit hoz az élet. De mégis sokan vesznek házat vagy lakást, és ott élik le az életüket. Lehet, hogy új szomszéd költözik be, aki hangosan hallgat zenét, meg lehet, hogy pár évente újra kell festeni, és lehet hogy tíz év múlva egy vihar leviszi a fél tetőt. De akkor megjavítod, mert a tiéd, és nem hagyod ott, és veszel másikat. (Most hagyjuk a dolog anyagi részét.) Egy otthon mellett, vagy autó mellett is képes az ember elkötelezni magát úgy, hogy élete végéig meg fog felelni. Lesznek jobbak, újabbak, szebbek, de nekem ez most annyira tetszik, hogy megveszem, és életem végéig az enyém.

Aki nem képes egy ember mellett így elköteleződni, azzal én tudok együtt tervezni semmit.

Nekem pl. fontos a házasság. Ez is ilyen: jön majd szebb, jobb és fiatalabb az évek során, de én annyira szeretlek téged, és annyira összeillünk, hogy hiszem, hogy életem végéig boldogan megyek haza hozzád, és mindent meg tudunk oldani együtt.

Ami nem jelenti azt, hogy akkor se válok, ha megüt, megcsal, vagy már nem vagyunk képesek megoldani a dolgokat.

DE legyen képes valaki kimondani és elhatározni, hogy engem akar, és velem el tudja képzelni. Hogy ha baj van, akkor megoldjuk, és nem elmenekül, hogy minden nap tenni fog azért, hogy nekem jó legyen mellette.

Ha nem ilyen a hozzáállása, az tényleg nem tart semeddig se, legfeljebb pár hónap, akkor meg kár érzelmeket fektetni a dologba.

Ezt csak mondja, most még..nekem ugyan ezt mondta a barátom, sőt..durvábbakat.

Aztán megkérte a kezem.