Valaki volt már ilyen helyzetben? Hosszú.

Pár évvel ez előtt , udvarolt nekem egy fiú, mindig írt stb. de én lekoptattam , soknak éreztem őt , nagyon nyomult és nem értette hogy én még nem érzek olyan vonzalmat mint ő.Így inkább elfordultam tőle amit ma már szörnyen bánok.. :( nagyon sokszor lefárasztott a fotós sztorijaival úgy éreztem hogy teljesen rám van szállva, találkozni szeretet volna de én nem mentem bele. Pár hónapja ráírtam hogy mostanában mi van vele, elkezdtünk újra beszélgetni és keresni egymást. Már sokszor bocsánatot kértem amiért taszítottam magamtól, a legfurább hogy egy drága "barátnőm" beszélt rá hogy miket mondjak.. esküszöm az évek elteltével megpofoznám magam érte. Jól esik hogy keres, szeretnék vele találkozni , de nincs hozzá bátorságom. Szégyellem magam mindenért , de ha nem ír vagy írok akkor hiányzik.. Hogy vegyek erőt magamon hogy legyen bátorságom hozzá? Mindig az jár a fejembe hogy mit fog gondolni a meg lát stb... :( Valaki valami tanács?