Mikor mondjatok egy ferfira, hogy erett?

Nekem az pont az éretlenség szimbóluma, ha valaki külsőségekkel akarja bizonygatni az érettségét...

De akkor lássuk, mit is jelent számomra az érettség...

Önálló. Nem a szülein élősködik, hanem képes tőlük függetlenül boldogulni. Ez megvalósulhat akár a szülői házban is (láttam erre példát!), mondjuk külön lakrészben, saját háztartást vezetve, a lényeg, hogy független legyen, ne a szülők irányítsák és ne függjön tőlük se anyagilag, se más tekintetben. Legyen képes ellátni magát, ne várja el, hogy anyuci főzzön, mosson rá.

A fentieknek nyilván előfeltétele, hogy van önálló jövedelme, és a lehetőségeihez mérten törekszik többre, jobbra. Tehát nem törődik bele, hogy közmunkás, hanem igyekszik fejlődni (pl. tanulással).

Nem elvárás az önálló lakás, autó, stb., de az igen, hogy legyenek (saját) céljai, amikért képes és hajlandó is tenni, nem várja a sültgalambot.

Számomra az érettség fokmérője, hogy valaki mennyire képes felelősséget vállalni a saját életéért. Ha mindig másokra mutogat, a körülményeket okolja a saját tehetetlenségéért, az nálam az éretlenség jele.

Hasonlóan gondolom az érzelmi érettséggel kapcsolatban is: az érett férfi tudja, hogy mit akar, és nem másoktól várja, hogy oldják meg a problémáit. Ha valami nem úgy működik az életében, ahogyan szeretné, akkor azt nézi, hogy mit lehetne tenni ellene, nem duzzog, nem hisztizik, hanem cselekszik.

Ez egyébként nem nemfüggő: bármi, aki másoktól várja, hogy neki legyen jó, egy kisgyerek érzelmi érettségi szintjén van. A felnőtt ember önmagáért felel.

Képes gondoskodni magáról (akkor is, ha egyébként a szüleivel él bármi okból), önálló véleménye van, nem tátott szájjal várja a sült galambot, ha akar valamit, tesz érte, felelősséget vállal, nem másokra mutogat folyamatosan, hanem megoldásokat keres, a hisztis időszakait nem hagyja állandósulni, kitombolja/kialussza magát, aztán megy tovább.

Ez nem életkor függvénye.