Belegondoltatok már abba, hogy társkeresési (és egyéb) nehézségeknél nem a külső/belső tulajdonságok a problémák, hanem maga a lélek?

Tehát vegyük az én példámat: ketten vagyunk testvérek, fiúk és én egy igazi lúzer, semmirekellő, figyelemzavaros, depresszióra hajlamos, munkanélküli ember lettem, míg testvérem kezébe vette a sorsát, jó munkahelye van, vannak barátai, barátnője stb. Most jön a lényeg: nem volt kivitelezés szülők részéről közöttünk, mindketten ugyanazt a nevelést kaptuk. Tehát ebből le lehet következtetni hogy én lelkem gyengébb, sérülékenyebb, ezért is nincsenek sikereim, sőt figyelemzavarom is van ami még tetézi a problémákat. A külsőmmel nincs semmi probléma. Testvéremnek megnyerőek a belső tulajdonságai, kedves, türelmes, érti a munkáját, társasági ember. Tehát nem az ember tehet róla hogy olyan amilyen, hanem amit örökölt, amilyen a lelke...