0, semmi önbizalommal hogyan kellene elkezdenem ismerkedni?

Nem az, hogy félek nőkkel beszélgetni, inkább attól félek, hogy mi sül ki belőle. Ha nem jövök be neki hogyan épít le. Soha nem vágytam topmodell külsejű lányokra, inkább a természetes szépségű lányokat kedvelem. Az teljes mértékben igaz, hogy nem tartom magam sok (kb. semmire, ezen egyébként fogalmam sincs hogyan tudnék változtatni). Egyébként humorom az van, ami azt mondják jó szokott lenni a nőknél, esetleg azt valahogy beépíthetném a csajozásba, csak azzal hajlamos vagyok átesni a ló másik oldalára, amivel csak azt érem el, hogy nem fognak komolyan venni.

Azt sem tudom hol kellene elkezdenem csajozni. Legtöbbször az utcán kerülök kapcsolatba lányokkal, mikor jövök-megyek a városban. Bulizni nem szoktam járni, de ott még talán annyira sem lenne önbizalmam, mint tényleg egy normál szituációban.

Most délután direkt kimentem a városba, sétáltam egyet. Kipróbáltam azt a bizonyos 3 másodperces dolgot. 3 vagy 4 lányon sikerült csak, nem nagyon voltak a városban. Az első egy roma etnikumú volt, 3 lány jött velem szemben, az egyik egy darabig nézett, majd miután már úgy ahogy kiestem a látószögéből nem nézett tovább. Aztán egy csúnyácskább lánnyal próbáltam ki, ő talán 2 mp-ig nézett (csak saccolok), hazafelé pedig egy elég szép lányon, ő talán végig nézett, de utólag jutott eszembe, hogy elfelejtettem mosolyogni...

A mosolygás ok lehet, idegeneknél is bejöhet, de ez a csokis dolog, amit az utolsó válaszadó írt ez szerintem legfeljebb ismerősök körében állja csak meg a helyét, azért elég furán venné ki magát, ha az utcán minden nekem tetsző lányhoz odamennék és csokit akarnék adni neki. :)

A bókolás is működhet bizonyos helyzetekben, ezt megjegyzem, megpróbálok kidolgozni erre valami szöveget, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor hátha bejön.